Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus fekvésével összefüggő traumáról
50 BÓKAY JÁNOS Másik módosítása a tubus hasára vonatkozik, t. i. a hasas domborulatot 4—5 mm.-rel lejebb helyezte, miáltal azt szándékolta elérni, hogy a domborulat a 2-dik trachealis gyűrű niveaujába essék s elkerülhető legyen a cricoidealis fekélyződés létrejötte. Hogy az ily módon módosított tubusokkal az intubatio mandrin segélyével, tehát az eredeti módon könnyen kivihető legyen, a mandrineket oly fokban hajlíttatta mellfelé, mint a milyen fokban hátrahajlanak a tubusok s ugyancsak a bevezetés, jobban mondva a mandrinről való leszabadítás könnyít- hetése czéljából a tubusokat mind 2—3 mm.-rel megrövidíttette. Miután Bauer dr. tubus módosítása nem ötletszerűleg történt, hanem pontos vizsgálatok alapján eszközöltetett, tudományos értékkel bir s magam kórházi anyagomon hónapokon át dolgoztam velők s a nyert eredmények kielégítettek, 1 hogy elhagytam e tubusokat s 1898 óta kizárólag ebonit- tubusokkal dolgozom, abban leli magyarázatát, hogy az ebonit- massát a bronz fölé helyezem s másrészről a Bauer-tubusoknak tagadhatlan árnyoldala a kissé nehezebb bevezethetés. A tubus graduatióját illetőleg a következőket tartom szükségesnek idejegyezni: O’ Dwyer eredeti étiu-je (1887J öt tubusból állott, a következő beosztással: Nr. I. — 1 éves korú gyermeknek, TT _ 9 n u n n ii TIT 3 ______ A n u ^ n 11 11 ii IV* 5 ■ 7 a n a ,i V. 8-12 „ „ Később O’Diuyer hatra egészítette ki tubusainak számát a következő beosztással: Nr. I.- 1 éves korú gyermeknek, „ II- 2 n T) „ III. 3—- 4 n V „ IV. 5—- 7 n ?? r) „ v. 8—- 9 n ?? „ VI. 10—-12 n ;? sokkal. 1 Tudtommal Soltmann (Lipcsében) szintén dolgozott ezen tubu-
