Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
VI. Szontagh Felix dr.: Nehány adat az 1887. évben észlelt meningitis cerebrospinalis esetekről
74 A kedélybeli állapot többnyire nagy fokban izgatott volt, de nem ritkán az ellenkező találtatott, t. i. apathia, sőt gyakran a kettő az eset lefolyásában egymással váltakozva is észleltetett. A közérzet, különösen a tarkó- és fejfájdalmak által volt zavarva. Lefolyás és kimenetel. E pontnál a klinikai és járólagos . betegeket széjjel kell választanunk, mert az ambulantia anyaga e tekintetben teljesen fel nem használható, lévén közte olyan eset is, melyet végig nem észleltünk, s így végleges sorsa felől tudomásunk nincsen. Az esetekről általában azt lehet mondani, hogy lefolyásuk többnyire sub- acut volt: a kilencz klinikai eset átlagos tartama 297, tehát majdnem 30 nap. A legrövidebb tartam 7 (halálos kimenettel), a leghosszabb 60 nap (gyógyúlt), az utána való leghosz- szabb 49 napi volt (halálos kimenettel) ; kettő egészen acute folyt le, 15 nap alatt teljes gyógyúlással végződve. A többiek lefolyása 28 — 35 nap. Az ambulanter észlelt esetek közül a betegség tartama csak húsznál volt meghatározható. Tartamuk átlaga 273. A legrövidebbek közül egy három, a másik 5 napi tartam után halálosan végződött, a leghosszabb tartam egy esetben 48 nap volt, (gyógyult). Három eset 42 napi fennállás után gyógyúlt. Az esetek legtöbbje körülbelül 30 nap alatt folyt le. A hiisz eseten kivül áll még kettő, melynél a meningitis lassan hydrocephalus chronicusba ment át. Legtöbbször az esetek lefolyása körülbelül következő volt: Hirtelen megbetegedés hányással, vagy anélkül, nagy láz, nyugtalanság esetleg eclampsiával; a megbetegedés 3—4-ik napján hyperaesthesia és opisthotonus jelentkezése. (Ezen időszakban is már bekövetkezhetik a halál, főképen ha az eclampsia s magas láz nem szűnik; eseteink közül mindösszesen 2-nél.) Az első 6 — 8 — 10 nap alatt a tünetekben csekély változás volt tapasztalható, kivéve, hogy az opisthotonus csakhamar fokozódott: nem sokára a hányás teljesen szűnt, a láz mérséklődött, a hyperaesthesia elmúlt, a görcsök ritkábban jelentkeztek, vagy ami sokkal gyakoribb volt, teljesen elmaradtak. Az esetek nem csekély részében a gvógyúlás már két hét leforgása alatt bekövetkezett; az
