Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)

II. Bókai János dr.: A vörhenyes izületlobokról

43

lépett fel, s a 16-dik napon már bekövetkezett a halál. A második esetben (13-dik eset) a beteg nephritis scarlatinosá- val vétetett fel a kórházba, négy héttel a vörheny fel lépte után. A leánykánál egyszersmind a nyakon mélyreható bűzös alávájt szélű fekélyesedés volt. Nyolcz nappal a felvétel után jelentkezett a synovitis purulenta multiplex, s a 9-dik napon a beteg elhalt.

Az izületi fájdalmasság, bőrpír és duzzanat mindkét esetünknél sokkal erősebb volt, mint azon észleleteinknél, hol a synovitis, mint talán heveny savós izületlob jelentkezett ; s míg ezen esetekben az izületi bántalom a hőmér- séket tartósan alig változtatta meg, s a beteg közérzetére feltűnőbb befolyást nem gyakorolt, addig itt az arthritis jelentkezésével a különben is nehéz állapot még inkább súlyosbodott, a láz a legmagasabbra (404—42-2° C.) emelkedett, s ezen maximumon csekély kitéréssel a nemsokára bekövetkezett halálig megmaradt.

Henoch eseteiben a nyaki phlegmoneval hozza okozati összefüggésbe a synovitis purulenta scarlatinosa fellépését; azt embolikus líton létrejöttnek tekinti, s az embolust a nyaki phlegmone kis viszereiből, s a vena jugularis thrombosisából származtatja. Eseteinknél, nézetem szerint, hasonlókép a septichopyaemia tünetcsoportjával állunk szemben, erre utal ugyanis tizedik esetünkben a feltűnő magas láz, apathia és soporosus állapot mellett a csillapíthatlan bélhurút, szájbűz, barnás pörkökkel fedett nyelv, s legfőkép a vese miliaris tályogai. A genyes izületlobot mi fennti két esetünk alapján, ép úgy mint Trousseau, Hebra, Bohn, Thomas, a vör- henynyel kapcsolatosan megjelenő septichopyaemia egyik tünetének tekintjük, s keletkezését illetőleg Henoch nézetét osztjuk, s a suppurativ izületlobok keletkezését embolusokra vezetjük vissza, melyek eredési helyéül, daczára, hogy azt a bonczasztalon nem constatálhattuk, a nyaki phlegmonosus szövetek viszereit tekintjük.