Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
II. Bókai János dr.: A vörhenyes izületlobokról
44 b) Genyes izületlobok, melyele a vörheny folyama alatt fejlődött periarticular is tályogolcnale az izületi űrbe való áttörése folytán fejlődnek ki. A vörhenyes purulens synovitis ilynemű keletkezése, úgy látszik, csak ritkán észleltetett. Nekem eddig még nem volt alkalmam ily esetet látni, s az idézett szerzők nagyobb része hasonlókép alig találkozhatott ezen esetekkel, mert kivévén Kaposit és Hebrát, valamint Henochot, kik a genyes synovitisek ilyen keletkezési módját különösen kiemelik, ezen lehetőséget a szerzők egyike sem említi fel. Például álljon itt Kjellbery és Foyman egy esete 1), mely azt hiszem, eléggé jól állítja elénk a genyes izületlobok eme kifejlődését: Egy három éves gyermeknél vörheny lép fel, melyhez néhány nap után torok-diphtheritis járul. Később duzzanat jelentkezik a bal lábtő- és bal kéztő-iziiletben, ezen utóbbi Ízületnek megfelelőleg élénk hullámzással. A hullámzó területnek megfelelőig bevágás eszközöltetik, a gyermek azonban rövid időre ezután elhalt. A bal kéztő-iziilet a halál bekövetkezte után megnyittatott, s a bonczolat azt mutatta, hogy egy felületes tályog közlekedett magával az Ízülettel, melynek porezos felületei már jó részt elroncsolódtak. Henoch „Vorlesungen über Kinderkrankheiten" czímű művében három észleletet közöl ide vonatkozólag, melyek közűi különösen érdekes a következő: Egy 1 éves gyermeknél három héttel a vörheny-kiütés után tályog fejlődik a jobb könyök-tájon, s kéztő felett, mely tályogok közül az első, daczára az eléggé korai bevágásnak, az Ízületbe áttör, s a gyermek nemsokára elhal a bal tüdőfél pneumoniája folytán. Mindezen izületlobok gyógykezelését illetőleg alig mondhatok valamit; a heveny serosus synovitisek ugyanis kezelést legtöbbször nem igényelnek, a synovitis egyéb alakjainak gyógyításánál pedig az izületloboknál általánosan divó i) i) Fall of scarlakansfeber med utgjutning vei varbildning i hand- lederna och end fotleden samt pyemi. Hygeia. 1877.
