Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
II. Bókai János dr.: A vörhenyes izületlobokról
25 Vizelet tiszta, rendes. A beteg néhány nap után a kórházból, hová csak tüzetesebb vizsgálat megejtése czéljából vétetett fel, elbocsáttatott. A betegnek iodkali belső adagolása, nyugalom és meleg iszapos fürdők alkalmazása ajánltatott. 9. L .........Hermin, 11 éves leány 1884. márczius hóban m utattatott be a kórház nyilvános rendelésén. A leánynál a kéz-, lábfő- és térd-izületek megduzzadva találtattak. A duzzanat lágyas tapintatú, xijjnyomásra kitér, a fedő bőr változatlan, kevéssé feszült. Az ízületek ezen megduzzadása állítólag ll/.2 év óta áll fenn, midőn is a leánynak erősebb mérvben vörhenye volt. A duzzadt Ízületek időnkint, különösen időváltozások alkalmával, esős, nedves időben élénken fájdalmasak, úgy annyira, hogy a leányt rendes foglalkozásában gátolják. Szív részéről semmi kóros változás nincs. A beteg vézna, sápadt. Rendeltettek: budai sárosfürdők, s belsőleg vas-készítmények. A beteg nehány hét után ismét megjelent a kórház nyilvános rendelésén, lényegesebb változás azonban nem találtatott állapotában. 10. G. Ede, 31/2 éves fiú 1882. január hó 21-dikén vétetett fel a kórházba vörheny-küteggel, mely állítólag a megelőző napon tört ki, a lázas beteges állapot azonban, a szülők kimondása szerint, már 3 nap óta fennáll. A felvétel alkalmával a törzsön, s főkép a mellen, felső és alsó végtagokon élénk, sűrűén pontozott, újjnyo- másra eltűnő felpír látható. A scarlat-küteg mellett a törzs alsó részletén, s az alszárakon kis kölesnyi, a felületből mérsékelten kiemelkedő, tömöttes, hala vány barnásveres, erősen viszkető göbcsék észlelhetők, mely göbök (prurigo) a szülők állítása szerint már az első életkortól kezdve fennállnak, s orvosi kezelésre időnkint eltűntek. A gyermek gyengén fejlett és táplált. Arcza erősen kipirúlt, arczkifejezése bágyadt. A szemhéji köthártyák kissé belöveltek. Az ajkak szárazak, cserepesek, tiszták. A nyelv közepén fehéres lepedékkel vastagon bevont; jobb és bal széle, valamint csúcsa azonban élénk, sötét málna-piros. A lágy szájpad, nyelcsap, s a garatívek erősen belöveltek, tiszták. A tonsillák mérsékelten duzzadtak, pirosak, s mind-
