Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)
Függelék
66 FÜGGELÉK. 12-én, a bal garatüregben a mondola mögött székelő daganat felső felében még meglehetős ellentállás, de már kevésbé egyenetlen felület volt észlelhető; ugyanannak alsó része feszes, sima, homályosan hullámzó. Szabatos tájékozás czéljából ujjam hegyével ismételve megtapintottam a daganatot, és kipuhatolás szempontjából mérsékelt nyomást gyakoroltam alsó részére ; ugyanazon pillanatban önkénytelenül átböktem az alsó domborulatot, és egy evőkanálnyi, kevés vérrel vegyes, sűrű, zöldes geny ürült ki. Megtisztítás czéljából néhány befecskendezést eszközöltem hideg vízzel. A tünetek alábbhagytak, és a következő napon, Áprilhó 13-án, csak kevés véres geny ürült ki. A tályog falazatát összeloliadtnak, a garatot csak jelentéktelenül megszükültnek találtam, a nyelés szabadabb, a hang tisztább volt. Három nap után, April 15-én, a beteg ismét megjelent rendelési helyiségeinkben, ezen alkalommal a garat belürét csaknem egészen rendesnek, a tályog helyén levő dudor - zatot pedig igen mérsékeltnek találtam; a nyelés, légzés szabad, a hang tiszta. Ekkor azonban a fülalatti nyirkmirigyda- ganat lett kissé nagyobb és érzékenyebb, és a felületes nyirk- mirigylob jellegeit mutatta. A további gyógyeljárást nemcsak a helyi bántalom, hanem egyszersmind az általános görvé- lyes megbetegedés ellen is irányoztam. Később a garatmögötti tályognak semmi nyoma sem mutatkozott. Ezen észlelet példa gyanánt szolgál a garatmögötti nyirkmi- rigylobnak gyakran igen gyorsan bekövetkező elgenyedésére, mely mirigylob itt a felületes nyirkmirigyek lobosodásának kíséretében lépett föl; és megerősíti az önszenvi garatmögötti tályogok kórszármazására nézve kijelentett nézetemet. 3. észlelet: Önszenvi garatmögötti tályog; hajlamosság áttörésre; kusztorával véghez- vittfölnyitás az áttiinő sárga ponton; gyógyulás. G. Mari, középszerűen táplált, 18 hónapos leány, 1875.