Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)
Tünetek és lefolyás
28 TÜNETEK ÉS LEFOLYÁS. esete, melyet a legutóbbi időben — f. évi Aprilhó 15-én — műlegesen felnyitottam, és mely a 12 hónapos fiú-gyérméknél 3 hetet igényelt kifejlődésére. Az első tünetet, mely által ezen betegség föllépésénél a gyermekek roszullétöket nyilvánítják, a nebéznyelés képezi; ez a bántalom kezdetén még nem erőművi akadály által, hanem a meglobosodott és működésökben gátolt garatképletek fájdalmassága által tételeztetik föl. Csecsemőknél ezáltal a szopás akadá- lyoztatik, és ez képezi egyszersmind az első jelt, mely által az anyák a gyermek megbetegedésére figyelmeztetnek. A gyermekek a csecsbimbót mohón megragadják, de egy- vagy kétszeri szívás után ismét elbocsájtják és rósz érzésüknek nyugtalanság és sirás által adnak kifejezést. Nagyobb gyermekeknél is nehezített, fájdalmas nyelés áll be, különösen ha szilárdabb összeál- lásu tápszereket vagy izgató italokat vesznek magukhoz ; a nyújtott ételeket és italokat csak szünetek által elválasztott időközökben és kis mennyiségben veszik magukhoz, s nyelés alkalmával nem ritkán köhögés által lepetnek meg, minek következtében az illető tápszerek gyakran szájukon és orrukon keresztül ismét eltávolíttatnak. Ezen tünemények azonban még nem jellegzetesek ; ezek a száj- és garatüregnek más lobos bántalmainál is észlelhetők. A bántalom növekedésével a nye- lési nehézségek is fokozódnak; ha a nyirkmirigylob nagyfokú, azon esetben az említett tünemény még ott is, a hol még nem következett be tályogképzödés, föltűnő mérvben észlelhető, legnagyobb mérvben azonban akkor, ha a tályog kifejlődött és a garat oldalsó és hátsó falán lefelé terjedt. Alkalmam volt oly gyermekeket látni, kik nemcsak anyjok kijelentése, hanem saját megfigyelésem szerint is, gyakran napokon át, az éhség és a táplálék s ital utáni vágy daczára sem vettek semmit magukhoz. Előfordulnak ugyan kivételek is ; néha oly gyermekekre bukkanunk, kik kellő elhelyeztetésnél, pl. ülő vagy álló helyzetben, könnyebben képesek nyelni. Tannak továbbá oly esetek, melyeknél a nyelés a bántalom hosszas tartama alatt jelentéktele
