Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

I. Könyv. Az egészséges ember mivolta - Az elemek szövetkezései

26

Szerves alkatok.

diummá lesz, mely egy neme a színtelen, átlátszó fény- máznak, (idegen szóval vernice és elrontva firnácz). A nö- vényrostany, mivel nem könnyen ólul, az állati és emberi testnek táplálására csaknem hasznavehetlen. Mindamellett minden étellel, mely a növényországból kerül, jókora adag rostanyt is eszünk meg, mely azután az árnyékszékbe megyen.

A kemnye, keményíti), amylum, a legtöbb növényekben (még a kéregben és fában is) előfordul, mint le- genytelen, lisztes anyag, mely szintén szenenyből, könneny- ből és élenyből áll. A górcső (mikroskop) alatt a kemnye fehér, fényes, gömbölyded, tojásdad vagy szögletes tekecse- ket vagy szemcséket mutat (a moh-kemnyét kivéve). E szemcsék a növénysejt belsejében fészkelnek, s a különböző növények szerint alakra és nagyságra nézve különböznek. Tömött, erős boríték veszi a kemnyeszemcséket körül, magok pedig majd több majd kevesebb tömött és egymást ölelő rétegekből állanak, (vöröshagyma módjára). Mivel a kemnye boritéka tömött és erős, azért kell azt használat előtt őrlés, dörzsölés, hevítés által előbb elkészíteni, mi által borítékja felpattogzik. A kemnye hideg vízben fel nem ólul, forró vízben pedig kocsonyás állomány- nyá, péppé, leghelyesebben mondva, csirizzé dagad, mely ragasztásra és keményitésre alkalmatos. Csak nagyon sok hő vízben ólul fel a kemnye egészen. Ha gyengén megnedvesített kemnyét folytonos keverés közben hevítjük mig megszárad, kemény morzsák képződnek, melyek forró vízzel leöntve megdagadnak, és kocsonyás állaggá válnak, melyet sago neve alatt ismerünk. Sok lisztes ételek, például a hüvelyes vetemények, a rizs, az árpadara s más ilyenek feldagadása a bennök létező kemnye tágulásából ered. Megjegyzésre méltó vegy támad, ha kemnye iblanynyal találkozik, a mennyiben a kemnye legott ibolya-színt ölt. E szinváltozás annyira feltűnő s oly hamar megy végbe,