Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

I. Könyv. Az egészséges ember mivolta - Bevezetés

6

Elemek.

Az éleny éleszti a tüzet és, noha maga nem ég, még is oly élénkséggel, oly gyorsan lobogó lánggal égnek az ő hozzájárultával a gyúlékony anyagok, hogy e miatt, mikor nevet kerestek számára, tűzi égnek is nevezték. Nevezték életlégnek is, mert az állat és ember csak úgy élhetnek meg, ha éleny van a levegőben, melyet lélegzéskor magokba szivnak. Magyar neve csakugyan innen van. Savnemzőnek pedig, vagy is Oxygénnek azért neveztetik, mivel a savanyúizíí anyagok legnagyobb része az ő hozzájárultával kapja savanyú ízét. Az éleny vegyülését más elemmel élenyedésnek és élenyítésnek (oxydá- lódás- és oxydatiónak) nevezzük a szerint, a mint elvegyü- lése hozzájárulásunk nélkül vagy a mellett megy végbe. Midőn például a vasany parányai a levegőben létező éleny parányaival egyesülnek, uj vegy képződik, melyet köznyelven rozsdának mondunk, a vegyfolyamot pedig rozsdá- sodásnak. Figyelmünkre méltó az, hogy minden élenyedés vagy élenyités alkalmával meleg fejlődik, s e miatt elégésnek is mondatik, noha a tűz megszokott tüneményei, a fény, pír, láng stb. nem mindig járnak vele. Minél sebesebben megy az ilyen elégés végbe, annálinkább érezzük az általa kifejlett meleget, melyet ellenben lassú elégés mellett csak alig vagy épen nem érezhetni. Látni ezt például a tűzre tett fának gyors elégésénél, s ugyanannak lassú elredvedésénél. Mind a két elváltozásnál a hőnek ugyanazon mennyisége fejlődik ki, csakhogy az elégésnél gyorsan és egyszerre, az elredvedésnél pedig észrevétlenül és több éveken át. — Az éleny vegyek kétfélék, savanyúk és nemsavanyúk. A savanyúkat sav névvel illetik, a nemsavanyúkat alj-nak hiják. Sav és alj nagy vonzódással vannak egymás iránt s a hol csak érintkezhetnek, legott elegyülnek. Sav és alj, ha elegyültek „sónak“ mondatnak. — Az emberi testben az éleny, melyet lélegzés által magunkba szívunk, épen úgy szolgál az élethez szűk-