Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
I. Könyv. Az egészséges ember mivolta - Bevezetés
2 Bevezetés. most igy látunk történni, az ezer meg ezer évekkel ezelőtt ugyauazonképen történt, mikor azt még ember szeme nem figyelte meg. Mert ott feküsznek a föld kebelében ama korból eltemetve a lények milliói, s arról tanúskodnak, hogy a növényeknek és állatoknak nem csupán egyes példányai, hanem egész növény- és állat-nemek keletkeztek és utóbb kihaltak, egyebet sem hagyva hátra mint kövé- vált maradványokat. A természet minden lépten csaknem ujjával mutat azon tényre, hogy a lények egyetlenegy alakja sincs változatlan öröklétre hivatva. A lények ezen örökös átalakításánál legcsodálatosb az, hogy honnan veszi a természet, saját teremtményeinek ezen látszólagos vesztegetője, ujabb-ujabb alakításaihoz a kellő anyagot? A felelet igen egyszerű: saját kincstárából, mert a testeknek csak vegyülete és alakja változik és bomlik, nem pedig az anyag is, melyből alakulnak, s mely örökkévaló és elenyészhetetlen! A mi egyszer létezik, annak lényegét többé nem lehet megsemmisíteni, csak létezésének módja és külalakja esik változás alá, s a mi némely esetekben látszólag eltűnik, azt a tudomány- névszerint a vegyészet segítségével sok esetekben újra lehet érezhetővé tenni. Az elpusztult test szolgáltatja az anyagot az újhoz. Mikor a növény vagy állat elrothad vagy el-ég, testeik azon alkatrészekre oszolnak fel, melyekből állnak vala, s részben légalakot öltenek, részben hamuképen maradnak fenn, s épen e maradványokból építi fel az újabb alakokat a természet. Ennek birodalmában ugyanis nincs megállapodás sehol; valamennyi anyag szakadatlan körben mozog, vegyületeiben váltakozva mindig. A felbomlottból vagy a bomlófélben lévőből uj élet serked szüntelen. A fát, mely sok ezer évvel ezelőtt buján tenyésző példányaival nagyszerű rengeteget képeze, most kőszénképen kaparjuk ki a föld kebeléből. A kőszén el-ég, de egy porszemnyi része sem megy veszendőbe. Legnagyobb
