Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Heveny fertőző betegségek - Skarlát
54 Heveny fertőző betegségek. ideig kifejezett és ugyancsak két nap múlva tűnik el. Egy vagy két héttel később megkezdődik a bőr hámlása, mely sokszor hosszú ideig elhúzódik és néha 6 hét múlva sem fejeződik be. Annál erősebb a hámlás, minél kifejezettebb volt a kiütés és abban különbözik a kanyarótól, hogy lemezes és különösen a tenyerek, ujjak és talpak hámlanak. A betegség kezdetén finom enanthema található a száj pad nyálkahártyáján és erős angina catarrhalis foetor ex oreval, bevont nyelvvel és megnagyobbodott, fájdalmas állalatti nyirokmirigyekkel. Egy-két nap múlva a mandulákon lacunáris vagy diphtherialakú lepedők jelenik meg. Ugyanekkor a nyelv lepedéke lelökődik és a nyelv ú. n. «málnanyelv)>-al&kot ölt : a papillák élénkpirosak, kiemelkedők. A test többi nyirokcsomói is megnagyobbodottaknak érezhetők, A pulsus skarlátnál mindig szokatlanul szapora. A hőmérsék az első napon a legmagasabb (39—40 C°) és lassan csökken, úgyhogy az 5. vagy 6. napon ismét normális lesz. A vizelet gyakran kevés fehérjét és urobilint is tartalmaz. A betegség első hetének végén a gyermek ismét jól érzi magát. Mégis 6 hétig ágyban kell tartanunk, mivel ezalatt még mindig felléphetnek utóbetegségek. Ez az oka annak, hogy a prognosist a legkönnyebb skarlátnál is óvatosan állítjuk fel. A diagnosis sokszor nem könnyű. A kiütés alakja a fontos. Skarlátszerű bőrpír előfordul sepsisnél, szérum- és gyógyszeres ex- anthemánál (higany) és rubeolánál is, azonkívül átmenetileg bármily okból fellépő magas láznál, erősen síró vagy izzadó kisebb gyermekeknél és -— borogatás után. Mindezen eseteknél azonban a száj- pad enanthemája hiányzik. Néha a skarlátkiütésből csak az enanthema lép fel (scarlatina sine exanth.). Erre akkor kell gondolnunk, ha catarrhalis anginánál az egész szájpadlás haragos vörös. Néha azonban az enanthema sem kifejezett. Ilyenkor azután más dia- gnostikai segédeszközökhöz is fordulhatunk, melyek között azonban, sajnos, egyik sem föltétlenül meghízható, ilyen : A Rumpel—Leede-féle phcenomen : ha a felkart pólyával leszorítjuk, úgy — skarlátnál -—- pontszerű vérzések lépnek fel a könyökhajlatban. Az eltüntetési phcenomen (Auslöschphänomen) : a gyanús gyermek kiütéses mellkasbőrébe 34—1 ccm emberi normalis szérumot (állati szérum nem használható) fecskendezünk intracutan. Erre — ha igazi skarlát áll fenn — a befecskendezés helyén elhalványodik a kiütés. Befecskendezhetjük a gyanús gyermek szérumát egy másik biztosan skarlátbeteg bőrébe is. Ha ennél nem halványodik el a kiütés, akkor az első is skarlátos. Útbaigazít néha a vérkép is : kezdetben leukocytosist találunk 20,000-ig (ellentétben a kanyaró leukopeniájával), a következő napokon eosinophiliát, azonkívül Döhle-iéle testecskéket. Ezek a leukocytákban, illetve azok szélén találhatók. Nem szigorúan specifikusok skarlátra nézve, hanem néhány más betegségnél is előfordulnak, azonban csak olyannál (tarkómerevség, tüdő- gyulladás) , melyet alig lehet skarláttal összetéveszteni, Ha a betegség gyanús skarlátra és nagyobbmennyiségű Döhle-féle testecskét találunk, úgy tényleg skarlátról van szó. Kimutatásuk végett a fixált vérkészítményt azúrkékkel (Michaelis) festjük (6:100 vízre) 6—24 óráig: a leukocyták protoplasmája alig festődik meg, a testecskék kékre festődnek vagy methylzöldpyroninnal: a mag halványzöld, a testecskék vörösek. Még nem tisztázott a crise hémoclasique (Vidal szerint) jelentősége: reggel éhgyomorra megszámláljuk a gyermek leukocytáit, azután 2 deci tehén-
