Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Heveny fertőző betegségek - Diphteria
Orr- és garatdiphtheria. 43 Orr- és garatdiphtheria. Az orr- és garatdiphtheria ezen súlyosabb eseteit már külsej ükről telis merjük : a légzés, beszéd és nyelés lényegesen zavart. A gyermek nyitva tartja a száját, a nyálka kifolyik a szájából, mivel a nyelés tajdalmassaga miatt nem nyeli le. Beszéde megváltozik, néha^ alig eiteni meg. Az állkapocs-szögletnél lévő mirigyek körnvezetükkel együtt erősen duzzadtak és fájdalmasak. Az álltájék körvonalait a duzzadás megváltoztatja. Az orrlégzés útja elzárt ; az orrlukakat genyes vagy vizes váladék tölti ki, melyen vékony vércsíkok láthatók. Ha a gyermek szájába tekintünk — ha ugyan ennek kinyitásának fájdalmassága ezt egyáltalában lehetetlenné nem teszi — úgy azt látjuk, hogy a szájpadívelődomborodik, a mandulák hatalmasan meg vannak nagyobbodva, úgyhogy egymáshoz érnek és hogy mindent fehér- vagy piszkosszürke álhártya lep be. A hátsó garatrészeket látni sem lehet. Csak ha a következő napokon a kezelés hatására a lepedék nagyrésze lelökődött és a nyálkahártya duzzadtsága visszafejlődött, látjuk, hogy az orrgaratüreget is álhártya béleli ki, mely messze beterjed az orrba. A láz ezeknél az eseteknél többé-kevésbbé magas. Magassága nincs viszonyban a betegség súlyosságával. Az általános állapot erősen zavart, a gyermek nem érdeklődik, oldalt fekszik vagy egész napon át nyugtalanul és horkolva alszik. A diphtheria azoknál az eseteknél terjed ki ennyire, melyeket napokon át nem kezeltek vagy melyeket elégtelen mennyiségű szérummal kezeltek. Azonban vannak esetek, mikor kezdettől fogva már ilyen súlyos fokban lép fel és legrövidebb idő alatt annyira kiterjed, amennyire máskor csak egy hét alatt szokott. A betegség lefolyása ezeknél az eseteknél már nem olyan kedvező, mint azt az előbb tárgyalt közönséges orr- és torokdiphtheria- eseteknél mondottuk. A gyermekek nagyobb fele mindenesetre meggyógyul, az álhártyák lassan lelökődnek és a mirigyduzzanatok visszafejlődnek. Azonban még a gyógyulás folyamán is súlyos, halálos végződésű keringési zavarok vagy diphtheriás bénulások veszélyeztetik a gyermeket. Az esetek másik felében kedvezőtlen a lefolyás : a gyermekek egy része a betegség tetőfokán gyors szívhalallal pusztul el, a másik résznél ugyancsak exitus következik be, azonban a vég hosszabb ideig elhúzódik : anélkül, hogy a szérum valamit is befolyásolná, továbbhalad a betegség és malignus diphtheriává fejlődik. Ez a diphtheriának legkedvezőtlenebb és legsúlyosabb progno- sisú alakja. A betegség súlyossága már a gj^ermek külsején is kifejezésre jut. Mihelyt a betegség malignus charaktert vesz fel, a gyermek sápadttá lesz. Szemei aláárkoltak, arca beesett, végtagjai kékespirosak és hidegek. Az állkapocsszögletnél lévő duzzadás deszkakemeny lesz és a szájfenék felé terjed. Orrból-szájból véres-genyes váladék folyik, az ajkakat és száj szögleteket véres crusták fedik, a szemkoto- hártya erősen belő veit. A garatot piszkosszürke vagy véres-gangramas álhártyatömeg tölti ki, mely undorító édeskés illatot áraszt, mely az egész szobát betölti. Néha még lelökődik az álhártya és ilyenkor latjuk, hogy a nyálkahártya egyes részei is gran gram ásakka lettek es lelokod- tek. A betegség előrehaladtával a gyermek elesette lesz, székét, vize
