Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai - Chronikus hasmenés
20 Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai. zsírban vagy fehérjében, azonban minden esetben a szénhydrátok bomlása is részt vesz a dologban és pedig mindjárt oly nagy mértékben, hogy a kóros folyamatok előterébe kerül. Ez azon esetekre is vonatkozik, amelyeknél a szék alkáliás. Az alkáliás reactiót a bélnedvek okozzák és úgy magyarázható, hogy az erjedés által keltett inger a bélnedvnek oly nagyfokú elválasztását okozza, hogy a széklet reactiója alkálissá lesz. Tehát még ily esetben is az erjedés csinálja a kóros folyamatot, ami ellen a gyógykezelésnek küzdenie kell. Hogy ez a nézet helyes, az ex juvantibus is kiviláglik. A kezelés számára mértékadók klinikai megfigyelés által támogatott következő meggondolások : Ha abnormális erjedés az oka a hasmenésnek, akkor a táplálékot úgy kell rendezni, hogy a könnyen erjedő táplálékalkatrészeket lehetőleg kiiktatjuk. A cukrot tehát saccharinnal pótoljuk és a többi szénhydrátból is csak a nehezen erjedő lisztfajtákat : burgonyaliszt, búza-, kukorica-, rozslisztet használjuk. A tej törlendő tejcukortartalma miatt vagy csak sajt, fehérjéstej vagy író alakjában használandó. A zsír mennyiségét (tejzsír, tejfel, csukamájolaj) is csökkenteni kell, mert bomlásánál szintén savak keletkeznek a bélben. Fehérje ellenben minden formájában megengedhető. A fehérje rothadást idéz elő és ezáltal erjedésellenesen hat. Emellett a gyomorbélcsatorna quantitativ megterhelését is figyelembe kell venni. Lehetőleg salakszegény kosztot kell rendelni, amely a durva, nedves kenyeret, egyes főzelékeket (káposztafélék, retek stb.), valamint az éretlen és hámozatlan gyümölcsöt kizárja. Az italok közül számbaj ön : a könnyű teán, malátakávén, vízen (ásványvíz) kívül a dugítólag ható kakaó, mit először vízben főzve saccharinnal édesítünk és amihez, ha a székek javulnak, kevés tejet is adhatunk (*/9 rész). Süteménynek kétszersültet, pirított zsemlét vagy fehér kenyeret választunk, akár barnát is, ha jó száraz. A háborúban még a fekete kenyeret is lehetett használni, ha vékony szeletekre vágva a tűzhely vaslapján megszárították. Mint leves elsősorban áfonya-, bodzaleves jön számba (a németeknél, nálunk aligha. Ford.), amit burgonyaliszttel lehet sűrűvé tenni vagy darát, rizst, szágót lehet beletenni, továbbá mindenféle zsírtalan húsleves, amibe az előbbieket főzhetjük, továbbá árpakását, makarónit, tápiókát, végül krumpli- és nyákleves. Nagyobb gyermekeknél egy- szer-kétszer vörösborból készített borlevest is adhatunk. Tilos mindenféle tejleves, kivéve az irólevest, 3 % mondaminnal és saccharinnal. Fehérje minden formában megengedhető : így hús, tojás, sajt. Plasmont is adhatunk 2—3-szor naponta 1 kávéskanállal mint pótlékot a levesbe. Puddingoknál nem kerülhetjük el, hogy kevés tejet ne adjunk. Tapasztalás szerint ezáltal semmi kár nem keletkezik. Adunk tehát mondaminból vagy darából 1/3 tejjel készített puddingot áfonyalével. Főzelékként először csak tejnélküli burgonyapépet használhatunk. Később spenótot és sárgarépát adunk, utóbbit egyenlő rész burgonyával, — mindezt finom szitán átpasszirozva. Az almát többnyire jól bírják a gyermekek, mert kevés cellulózét tartalmaz.
