Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
A gyermekek idegessége. 201 A gyermekek vizsgálatánál a neuropathia rendszerint előforduló tüneteinek egész sorát találjuk : a már említett dermographiás hajlamon kívül a térdreflex fokozott, a bőr- (talp) és nyálkahártyareflexek (garat-, corneareflex) csökkentek, szemzárásnál pillaremegés (Rosen- bach-féle tünet), facialis-tünet stb. Többnyire sovány, karcsú gyermekek ezek, finom, sápadt bőrrel, nyugtalan choreaszerű elevenséggel, kik panaszaikat úgy tudják ecsetelni, mint egy felnőtt. Diagnosisa : még olyankor is, mikor a neuropathiás dispositio nyilvánvaló, elengedhetetlen a gyermek pontos vizsgálata, abban az irányban hogy emellett nem-e áll fenn organikus bántalom is. A rossz kinézés, az oldalszúrás és a láz legtöbbször tuberculosis gyanúját kelti fel. A gyermekeken tehát Pirquet-féle reactiót végzünk és ha ez positiv, időről-időre újra meg kell őket vizsgálni. Kezelése : Habár a kezelés a neuropathiás dispositiót nem szüntetheti meg, azonban igen sokat használhat és főleg észszerű nevelés segítségével a dispositiós hibát nagy mértékben egyensúlyozhatja. Mindenesetre ne felejtsük el, hogy a nevelés teljesen a szülőktől függ, ezek pedig rendszerint éppen oly neuropathiásak, mint gyermekeik. Ideges emberek pedig általában rossz nevelők. Egészen súlyos esetekben a gyermekeket idejekorán el kell távolítani a szülei háztól és intézetbe adni. Ha ez lehetetlen, a gyermekeket lehetőleg meg kell szabadítani a szülők befolyásától. Ilyen esetek számára kiválóan alkalmas az óvoda, ahol a gyermek egykorú társaival játszik, anélkül, hogy szellemileg erősebben kifáradna. Idősebb gyermeknél arra kell ügyelni, hogy az iskolai munkán kívül maradt idejüket ne könyv- olvasással töltsék, hanem játékkal és testmzogással foglalkozzanak. A legrosszabb eredményt «egyetlen» gyermek nevelése hozza, ilyen gyermek egész nap szüleivel, illetőleg felnőttekkel van együtt és az ő számára ez az együttlét állandó tanítást, bizonyos tekintetben' állandó iskolát jelent. Már a iskoláskor előtt magánúton taníttatják, hogy az iskola első osztályait átugor- hassa. Az iskolaévekben aztán megkezdődnek a zongoraórák, csakhogy kitűnjön a többi gyermek közül. Ezen túlterhelés nervosus panaszokkal bosszulja meg magát. Nyilvánvaló, hogy ez mind beszüntetendő, ha a gyermeket sikerrel akarjuk kezelni. A nervosus gyermekek táplálkozására is figyelmet kell az orvosnak fordítani. Azok a táplálási eljárások, melyek felnőtteknél az idegességet kedvezően befolyásolják, a gyermekkorban nem válnak be. Mindenekelőtt attól kell óvakodni, hogy a gyermekeket tejjel, tojással vagy valami mesterséges tápszerrel túltápláljuk, mert épen ilyen táplálék rosszabbítja igazán az ideges állapotot (h. ö. 25. oldalt). Ha a gyermekek nyugtalanságát és rossz alvását akarjuk befolyásolni, akkor legjobb, ha enyhe hydrotherapiás eljárásokat alkalmazunk. Délelőtt és délután a gyermekek egyórás nedves egész pakolást kapnak (18°). Mindent, ami esténként az elalvást kisérni szokta (mesemondás stb.), el kell hagyatnunk, 1Ji—1/2 g chloralhydrát vagy brómnátrium segítségével a gyermekeket hozzászoktatjuk a gyors elalváshoz. 8—14 nap múlva rendszerint elhagyhatjuk az altatószert. A pavor nocturnust sokszor már azáltal is megszüntethetjük, ha a gyermekkel valaki más alszik és nem az, aki szokott. Az oldalszúrást mustárpapirossal vagy jódecseteléssel, a fejfájást 1 %-os menthol- kenőccsel vagy 3-szor naponta 15 csepp tinct. chinse compos.-al «gyógyíthatjuk meg».
