Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
Heine—Med in-féle betegség (Poliomyelitis ant. acut.). 183 kívül erős hypersesthesiát, szapora pulsust, izzadásra. és erythema- képződésre való hajlamot és sokszor leukopeniát is állapíthatunk meg. A láz legfeljebb 10—14 napig tart és nem túlmagas. Poliomyelitis- nél laza bénulások lépnek jel : a reflexek eltűnnek, az izomzat hypotoniás. Erzésbeli eltérés nincs. Babinski negativ. A bénulások azonnal, illetve rövid néhány nap alatt elérik legnagyobb kiterjedésüket és ettől kezdve lassanként ismét javulnak és pedig sokszor igen lényegesen. Azok az izmok, melyek bénultak maradnak, atrophiásakká lesznek és elfajulási reactiót adnak. Poliomyelitisre jellemző, hogy a megbetegedett végtagnak nem az összes izmai bénulnak meg, hanem mindig csak egyes izmok vagy functionálisan összetartozó izomcsoportok : az alszáron a peroneus, a combon a quadriceps, a karon a deltoideus. A bénult izmok atrophiáját később az antagonisták contracturája követi. A bénulások kiterjedése igen különböző : hol az egyik láb béna, hol mind a kettő. Vagy a karok és a lábak, vagy csak a karok, néha a has-, mell- és vállizomzat is megbénul, máskor a facialis, occulo- motorius, abducens vagy hypoglossus és accessorius is. Előfordul az is, hogy csak az agyidegekben lép fel poliomyelitis, így pl. izolált faciális bénulást okozhat. Legsúlyosabbak azok az esetek, melyek mint ú. n. Landry-féle paralysis, azaz felszálló bénulás folynak le. Ilyeneknél az első nap csak a lábak bénulnak meg, a következő napon a karok is, majd a hasizomzat, azután a tarkó és végül a rekesz. Ez a kórforma azonban igen ritka. Igen ritkán fordul elő a betegségnek meningitises alakja, melynél meningitis cerebrospinalishoz hasonlóan tarkómerevség és opisthotonus áll fenn. Ugyanilyen ritka az atak- tikus alak. Ezeket voltaképen csak akkor lehet diagnostizálni, ha epidémia áll fenn. Még inkább áll ez a már említett ú. n. bulbáris és pontinus alakra (izolált facialis bénulás) és a cerebrális vagy encephalitises alakra, melynél a poliomyelitises virus az agyat támadja meg és spastikus bénulásokat okoz (polioencephalitis). Nem nagyon ritka a polyneuritikus alak, mely az idegek feszítési és nyomási fájdalmasságával jár. A betegség anatómiai helye az elülső szürke szarvak, különösen a nyaki és ágyéki gerincvelőben. Legtöbbször a fehér állomány is szenved. Hypersemia, a vörös- és fehérvérsejtek megszaporodása és oedema látható. Az oedema és hyperaemia rövid idő alatt visszafejlődik, ezért javulnak meg részben a bénulások. Azonban a ganglionsejtek és az idegrostok szétesése megmarad és később az elülső szarv beteg helyeinek zsugorodásához vezet. A prognosis annyiban rossz, mert a bénulások csak igen ritkán javulnak meg teljesen. Poliomyelitis legtöbbször nyomorékká teszi a gyermeket, a bénulás részleges javulására azonban meglehetős biztonsággal számíthatunk. A betegség kezdetétől számítva egy évig még várhatunk javulást. Ezután a gerincvelői gyermekbénulás maradandó stádiuma kezdődik : lóláb, lúdtalp, dongaláb, lordosis, lötyögő. Ízületek stb. Diagnosisa : Spinális gyermekbénulástól a cerebrális a beteg végtagok spastikus állapota által és a meglévő reflexek által különbözik. Postdiphiheriás bénulások könnyen felismerhetők arról, hogy főleg a lágyszájpadra és a szemizmokra lokalizálódnak, ugyanakkor a térdreflexek eltűnnek. Dystrophia musculorum progressiva abban különbözik polio- myelitistől, hogy rendesen, szimmetrikusan és pedig a váll- vagy
