Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek exsud. diathesise
tatja — ilyenfajta táplálás mellett boldogulnak a legjobban. Soványak, de emellett erős izmúak, a bőrkiütések és a nyálkahártyahuru- tok minimumra ritkulnak, a status lymphaticus pedig nem is fejlődik ki, ha pedig már fennáll, lassanként eltűnik : a gyermek kövér, sápadt külseje megváltozik, a léptumor visszafejlődik. Csak az esetleg megnagyobbodott garat- és szájpadmandulák maradnak meg tovább is. Hosszabb idő múlva kibővíthetjük az étlapot : hetenkint 1—2-szer puddingot vagy más tojásos ételt engedünk meg vagy mást is, amit a gyermekek szeretnek, így tehát a tej mennyiségét kissé növeljük és 1—2 tojást adunk hetenkint (ha ezektől a bőrkiütések nem rosz- szabbodnak). Ettől a táplálástól csak két esetben térünk el. Először, ha olyan gyermekkel van dolgunk, kit azelőtt a már többszörösen említett «tápláló» ételekkel tápláltak, tehát tejjel, vajjal és tojással. Ilyenkor a tejet 2—3 hónapra teljesen elhagyatjuk és helyette teát vagy malátakávét adatunk, melyhez annyi tejet kevertetünk csak hozzá, amennyit a felnőttekéhez szokás. A fehérjét hús alakjában kapja a gyermek, egyébként bizonyos fokig növényi ételekkel tápláljuk. % év múlva áttérünk az előbb leírt étrendre. A második kivételt olyan gyermekek képezik, kiket főleg szén- hydráttal tápláltak túl, tehát zsírban és fehérjében szenvedtek hiányt. Ilyenkor egy ideig oly táplálékot adunk, mely ennek ellentéte, vagyis fehérje- és zsírdúsat. A hús mellett nyugodtan rendelünk tojást, tejet és vajat is. Igen gyakran rendelnek csukamájolajat exsudativ diathesisnél. Ha kövér, túltáplált gyermeknek adjuk, természetesen semmi haszonnal nem jár, ellenben a legutóbb említett gyermekeknél, mint zsír igen ajánlatos. Indikált még kreosottal együtt (1%-os, 3-szor naponta 1 kávéskanálnyit a főétkezések után) nyálkahártyahurutokban szenvedő gyermekeknél és olyanoknál, kik exsudativ diathesis mellett tbc-ben is szenvednek. Adenoid vegetatiónál a táplálékkal történő kezelésnek együtt kell haladnia a szakorvosi kezeléssel. A beavatkozás technikájára nem akarunk itt kitérni, hanem csak arra a kérdésre, hogy mikor kell beavatkozni és mit kell még a beavatkozás mellett cselekedni. Könnyű eseteknél megelégszünk azzal, hogy orröblítésekkel és garatecsetelések- kel (1. 122. old.) megszüntessük a kisérő orr-garathurutot. Ha sikerül a nyálkahártya duzzadtságát megszüntetnünk, úgy sokszor egész tűrhető állapot jön létre, melyen műtét sem javíthatna már sokat. Tizenkét évnél idősebb gyermekeknél sem operáltatunk már, hanem megvárjuk a garatmandulának már ebben az időben megkezdődő visszafejlődését. Fiatalabb években ellenben operáltatunk és pedig akkor, ha az orrlégzés igen erősen akadályozott, ha gyakran lép fel középfülgyulladás, ha nagyothallás lesz észrevehetővé és ha a beszéd és az arckifejezés erősen megváltozik. Túlságos gyorsan ne állítsuk fel az operatio indicati óját, mert az adenotomiának is lehetnek súlyos következményei : utóvérzés, sebfertőzés, sepsis, halál. Chronikus mandulamegnagyobbodásoknál akkor indikált a mutet, ha a mandulák szokatlanul nagyok lesznek, úgy hogy a beszéd és a szájon át történő légzés lényegesen akadályozott, továbbá ha recidi- váló középfüllgyulladások, nagyothallás vagy mandulatályogok lépAz exsudativ diathesis összefüggése más betegségekkel. 109
