Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek exsud. diathesise
Exsudativ gyermekeknél az arckifejezésnek egy másik jellemző elváltozása is létrejön. Ennek azonban nincs köze a tuberculosishoz. Ezt a garatmandula megnagyobbodása, az ú. n. adenoid vegetatio okozza. Laikus ilyenkor azt mondja, hogy a gyermeknek «polip van az orrában». A megnagyobbodott garatmandula akadályozza az orrlégzést, ennek következtében a gyermekek szájukon át kénytelenek lélegzeni. Ehhez társul fokozott hajlam orr-garathurutra, melyet a szájon át történő légzés még súlyosbbít. Ezért a gyermekek állandóan náthásak. Gyakran lép fel tuba catarrhus, középfülgyulladás és nagyothallás. A gyermekek éjjel hortyognak, beszédük megváltozik, kisfokú exophthalmus fejlődik ki. Szájpadlásuk magas és keskeny és alsó állkapcsuk is keskeny és hosszúvá lesz. így az arc sajátságosán megváltozik es az állandóan nyitott szájjal, melyből némelyik gyermeknél nyál csöpög és a lelógó alsó állkapoccsal hülye és stupid benyomást kelt. Ezek közül szellemileg tényleg sokan visszamaradnak kissé. (Aprosexia nasalis.) Ez részben a nagyothallással függ össze, részben bizonyos fokú szellemi gyengeséggel, hiszen a lymphaticus garatgyűrű hyperplasiája gyakran található szellemileg debilis, illetőleg idióta gyermekeknél, így pl. mongolismus és myxoedemánál sohasem hiányzik. A szülők gyermekük hiányos szellemi képességét a megnagyobbodott garatmandulára szeretik visszavezetni, azonban az iskolai előmenetel sajnos, csak a legritkább esetekben javul meg adenotomia után. Sokszor csak a száj pad mandolák körülírt megnagyobbodása van jelen. Ezek nagy, egyenlőtlen csomókká alakulnak át, középen egymáshoz érnek és a beszédnek sajátságos jelleget adnak, amennyiben ilyen gyerekek úgy beszélnek, mintha gombóc volna a szájukban. Némelyik gyermeknél nem is okoznak másfajta tünetet, másoknál ellenben állandóan visszatérő mandulagyulladás, azonkívül tonsilláris abscessusok, otitis media és a felső légutak hurutjai társulnak ehhez hozzá. Ilyenkor hajlandók vagyunk a tonsillák hypertrophiáját az állandó anginák következményének tekinteni. Ez azonban nincs mindig így, mert van olyan gyermek, akinek igen nagy mandulái vannak és még sem szokott man- dulagyulladásban szenvedni. Sokan meg ellenkezőleg a tonsilla hypertrophiát tekintik az anginák okának, amennyiben ezek a fertőzésnek kedvezőbb talajt képeznének. Ez sem áll így egészen, mert ha eltávolíttatjuk a mandulákat, úgy még mindig akad olyan gyermek, kinél a mandulagyulladások ennek dacára megismétlődnek. A helyzet valószínűleg a következő : a tonsilla hypertrophia és a mandulagyulladás nincs oki összefüggésben egymással, hanem mindkettő a fennálló exsudativ diathesis egyenrangú tünete. Eelléphetnek együtt is, vagy különkülön. , , Ha egy gyermek a lymphoid szervek hyperplasiajara hajlamos, úgy nala pl. célszerűtlen, hizlaló táplálás mandulamegnagyobbodáshoz vezet. Azonban ugyanennél a gyermeknél ugyanakkor — exsudativ diathesis egy másik önálló tüneteként — anginákra is állhat fenn hajlamosság. Ha csak a mandulákat kezelik, pl. tonsillotomiát végeznek, azonban minden egyéb marad a régiben, úgy a hurutokra való hajlam egyáltalán nem változik és egy év lefolyása alatt a mandula megnagyobbodás újra kifejlődik. Ha azonban a műtéttel egyidejűleg beszüntetjük a célszerűtlen táplálás is, úgy a tonsillák nem hypertrophisálnak újra, azonban a hajlam anginákra továbbra is megmarad, legalább is egyelőre, mert idővel a- táplálás javító hatása az érzékenységen is észrevehetővé lesz. , Hasonló a helyzet, ha csak a mandulagyulladasokra való hajlamot kezelAz exsudativ diathesis összefüggése más betegségekkel. 165
