Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek exsud. diathesise
162 Idősebb gyermekek exsudativ diathesise. Többgyermekes családban a szülők egészen pontosan meg tudják mondani, hogy melyik gyermek szokott sokkal gyakrabban és sokkal súlyosabban «meghűlni» mint a többiek. Az ilyen gyermekekre mondjuk, hogy nagyon «érzékenyek». Minden időváltozás, minden más náthás gyermekkel való együtttartózkodás, őket is hurutossá teszi és légutaiknak mindig ugyanaz a részlete betegszik meg. Ezeknél nem úgy van, hogy egyszer bronchitist, máskor pharyngitist kapnak, hanem vagy mindig bronchitist, vagy mindig pharyngitist. Az exsudativ nyálkahártya-hurutok Charaktere az évekkel változik. Az első 3—4 életévben lévő gyermekeknél olyan alakban szokott fellépni, hogy a gyermekek — természetesen főleg a kedvezőtlen évszakban — minden 3—4 hétben magas lázzal járó heveny orrgarathurutban betegszenek meg. Idősebb gyermekeknél ritkább ez. Ezek inkább lappangva lefolyó chronikus orrgarathurutókban szoktak szenvedni, mely betegség hetekig húzódik, alacsony lázzal és a legkülönbözőbb általános tünetekkel jár. A többi nyálkahártya sokkal ritkábban betegszik meg. Azért fordulnak elő a gyermekeknél olyan bélhurutok is, melyek az exsudativ diathesissel hozhatók összefüggésbe és az jellemzi ezeket, hogy a faeces- ben gyakran találunk kevés vért, ez azonban aránylag veszélytelen. Exsudativ gyermekeknél vulvitis és balanitis is felléphet periodikusan. Vannak, akik a gyermekek húgyutainak oly gyakori katarrhusait az ú. n. pyelitiseket is exsudativ hajlam kifejezésének tekintik. Az exsudativ diathesis harmadik alakja az ú. n. lymphoid szervek hyperplasia ja. Ilyenkor vagy az összes lymphoid szervek hyper - plasiásak lesznek — ilyenkor beszélünk status lymphaticusról — vagy egyes szervek nagyobbodnak meg és pedig rendszerint a szájpad- mandolák vagy az ú. n. lymphatikus garatgyűrű. A stat. thymicolymphaticus nem veleszületett. Csak a hajlamot hozzák magukkal a világra a gyermekek. Ha már egy újszülöttnél megnagyobbodott thymust mutatunk ki, ott nem status thymicolymphaticusról van szó, hanem egyszerűen veleszületett thymushyperplasiáról. A lymphoid szervek általános hyperplasiáját egyes betegségeknél is megtalálták, mint tarkómerevség, poliomyelitis. Az még bizonytalan, hogy ilyenkor mit jelentenek. Lehetséges, hogy a stat. thym. lymph, a primär, ami azt jelentené, hogy főleg ilyen gyermekek kapják meg a fentebbi betegségeket. Az is elképzelhető, hogy a betegség folyamán — tehát secundär módon — fejlődik ki akut stat. thym. lymph. A status thymieolymphaticus (a csecsemőkoron túl) rendszerint rendetlen, főleg hizlaló táplálás mellett fejlődik ki. Ha normális constituti ójú gyermekeket fogunk hízókúrára, úgy azoknál valamelyes, gyakran jelentékeny kövérséget érünk el. Ha.azonban az ilyen abnormis constitutiójú gyermekeket próbáljuk felhizlalni, ezek is kövérek lesznek, de az már az első pillanatra abnormisrxák látszik : a gyermekek igen sápadtak, ami cedemás nephritisesek sápadtságára emlékeztet. Ezek nem oedemásak, csak duzzadtak, felfúvódottak, «pastosus»-ak. Ugyanakkor lép fel a lymphoid szervek sajátságos hyperplasiája : a lép, thymus, a lymphaticus garatgyűrű (garatszájpadmandulák, a nyelvgyök (folliculusai) és a nyirokfolliculusok, továbbá Peyer- plaque-ok'a bélben megnagyobbodnak. A nyirokcsomókat nem számítjuk a fenti értelemben vett lymphoid szerveknek. Rendszerint csak a nyakon vannak megnagyobbodva és akkor is csak kisérő garathurutok következményeként.
