Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek exsud. diathesise
Idősebb gyermekek exsudativ diathesise. 161 befolyásolja az eletet es az egészséget jelentékeny mértékben Több nyme a kamrákat elválasztó fal septum membranaceumán fordulnak e o es charaktenstikus tünettel járnak: normális vagy csak kissé megnagyobbodott szívtompulat mellett rendkívül hangos, durva systoles zörejt hallunk a szivtompulat közepén, vagyis a 38—4. borda es a sternum bal szelenek rzesülése táján. Itt a kgkifejezettebb a zörej es mindenfele meg hatra is elvezetődik. A púim. II. ékelt gyakran erezhetünk surranást a szív felett. Diagnosisa : A szíven hallható zörej intenzitása congenitális eredet mellett, a cyanosis hiánya és a púim. II. ékeltsége stenosis pulmonalis ellen, a mellcsont mentén húzódó tompulatcsík hiánya és a zörej helye nyitott ductus Botalli ellen szól. Jellemző a septum defectusra (Deneke szerint) röntgenátvilágításnál a jobb és a bal szívszél synchrom hullámzása. Prognosisa: Jó. Kezelése nem szükséges. Idősebb gyermekek exsudativ diathesise. Idősebb gyermekek exsudativ diathesisénél azok a bőrtünetek, melyek csecsemőkorban oly nagy szerepet játszottak, teljesen háttérbe lépnek. Teljesen nem hiányoznak azért. Vannak gyermekek, akik még 3—4 éves korukban is súlyos, általános kiütésekkel bírnak az arcon, a törzsön és a végtagokon. A bőr idővel durván megvastagodik, szinte kicserződik, erősen viszket, időről-időre kisebesedik, vagy pedig a gyermek kaparja fel és ilyenkor nedvedzik és pörk fedi be. Ilyen esetek azonban elég ritkák. Rendszerint megszűnnek a kiütések a csecsemőkor végén és legfeljebb mint makacs intertrigo a térdhajlatban vagy mint az arc korpádzó durva bőre maradnak meg a gyermekkor elején. Csak a prurigo vagy strophulusnak nevezett alakjával találkozunk gyakran. Prurigónak kis, körülbelül gombostűfejnyi, keskeny, vörös udvartól szegélyezett csomócskákat nevezünk. Ezek hol itt, hol ott jelennek meg 10 20 darabból álló csoportokban, igen erősen viszketnek, néhány nap múlva elhalványodnak és utána kis, barna csomócskákként még sokáig érezhetők a borben. Ilyen alakban főleg soványabb gyermekeknél találhatók, míg ha köá éreb »éknél lépnek fel, strophulusnak nevezzük őket. Ilyen alakban sokkal nagyobbak és hólyagszerűek vagy csomóalakúak. A nép mindkét fájtáról azt mondja, hogy «foghimlő» és legszívesebben a fogak kibújásával vagy a himlőoltással hozza kapcsolatba, amihez természetesen semmi közük sincsen. Ellen ien gyakran, ha nem is mindig, lépnek fel bizonyos ételek élveze eie ° ban, mint pl. tojás, gyümölcs vagy halak. Igen erős, az éj szakai megrabló viszketést okoznak. Néha a gyermekek egesz testet, főleg *' 7,^ * feszítő oldalát és a törzset régi és új prungocsomok egész tömege borítja eg felelő vakarási hegekkel. Hosszabb fennállás után a oi & elszíneződést mutat. A külbőr ezen tüneteivel ellentétben a nyálkahártyák exsudativ elváltozásai állanak teljesen az előtérben. Ez abban nyilvánul meg hogy a nyálkahártyák, főleg a felső légutak nyálkahartyaja fendkivüérzékenyek és a legkisebb kóros ingerre mar katarrhalis tünete reagálnak. A laikus előtt is ismeretesek az ilyen gyermeke v. Birk—Göttche, Waltner : A gyermekkor betegségei. 11
