Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A gyermekkor szívbetegségei
Pericarditis. 151 Ä pericardiális exsudatumnak a diastole alatt a pitvarokra gyakorolt nyomása a vérnek áramlását a szív felé megakadályozza és ennek következtében máj nagyobbodás, pangásos bronchitis és általános oedema lép fel. A szívtájék nagy izzadmánynál elődomborodik, légzésnél a bal mellkasfél visszamarad, a bordaközök elsimultak, a bőrön kisfokú oedema látható, még a bal supraclavieuláris árok és az epigastrium is elődomborodhatik. Különösen a pericarditis tuberculosa jár erős ascitessel és ugyanazt a képet idézi elő, mint a máj cirrhosis. A további lefolyás az, hogy egyes eseteknél az izzadmány hetekig tartó fennállása után a szív fokozasosan kifárad, erősebb oedemák lépnek fel és bekövetkezik a halál, nagyobb gyermekeknél néha napokig tartó halálküzdelem után. Máskor magától vagy a szívburok punctiója után az izzadmány visszafejlődik és teljes gyógyulás jön létre, legalább is a pericardium részéről. Ha emellett még endocarditis is állott fenn, úgy természetesen a billentyűhiba tünetei visszamaradnak. Azonban ez a kedvező kimenetel ritka. Többnyire összenövések maradnak hátra a pericardium lemezei között vagy pedig új izzadmány keletkezik és ez mégis csak halálhoz vezet. A prognosist tehát általában kedvezőtlennek kell mondanunk. Diagnosisa : Pericarditis siccánál tévedés nem lehetséges. Csak azon esetekben, mikor a felrakodások nem diffuse, hanem csak helyen- kint vannak a szívbázison, állhat fenn kétség. A szívbázison különben csak accidentális zörejeket találunk.. Ezek azonban puhák és helyzetváltoztatásnál megváltoznak, ellenben a pericardiális zörejek állandóan jelen vannak és durvák, csaknem kaparok. Mindenesetre puhábbak és hallkabbak lesznek, ha kisfokú exsudatum fejlődik, ez azonban akkor az előbb említett kéményszerű tompulatot adja. Nehézségeket okozhat továbbá hydropericardiummal járó endo- carditisnek pericarditis exsudativától való megkülönböztetése. Ilyenkor a pericarditisre jellemző három részre oszló ritmusra kell vigyázni. Azonkívül hydropericardiummal járó endocarditisnél még más erősebb fokú oedemák is állanak fenn. A nagy tompulat jelentősége is gyakran tévedésre ad alkalmat, pl. ha ugyanakkor pleuritis exs. van jelen. Ilyenkor megesik, hogy csak pleuritist diagnostizálnak, mivel a pleuritises tompodat közvetlenül átmegy a pericarditisesbe. A szívtompulat jobb felé való megnagyobbodását a szív áttolásával magyarázzák, baloldali megnagyobbodását pedig a pleoiritises tompulathoz számítják. Itt a csúcslökes helye fontos, mely pleuritises exsudatum esetén jobb felé tolódik el, pericarditisnél ellenben a normális helyen vagy tőle valamivel balra fekszik. Azonkívül pleuritisnél nem gyöngült (mint pericarditisnél). Pericarditist akut szívdilatatióval is össze lehet téveszteni. Mindkét esetben gyengült a csúcslökés, a szívhangok tompák, a tompodat megnagyobbodott. Ellenben szívdilatatiónál a szívtompodat sohasem éri el azt a nagy fokot, melyet pericarditisnél találunk. Azonkívül a tompulat az utóbbinál változó : nagyobb lesz, ha a gyermeket felültetjük. Akut szívdilatatiónál továbbá rossz podsust és rossz általános állapotot találunk, míg pericarditisnél a podsus többnyire jó marad, épen így az általános állapot is, kivéve, ha igen nagy exsudatum áll fenn. Kétes esetekben segítségül vehetjük a röntgen-
