Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A gyermekkor szívbetegségei
150 A gyermekkor szívbetegségei. coccusoknál az izzadmány rendszerint genyes. Minél fiatalabbak a gyermekek, annál gyakoribb a genyes exsudatum, épen úgy, mint pleuritisnél. Az izzadmány a pericardium lemezeit széjjelnyomja és a dörzszörejek eltűnnek. Ha a betegség kedvező lefolyású, úgy az exsudatum felszívódik és a dörzszörejek visszatérnek. A fibrintömegek is felszívódhatnak, azonban teljes resorptio nagyon ritka. Rendszerint körülírt megvastagodások és összenövések maradnak vissza. A legsúlyosabb következmény a pericardium teljes oblite- ratiója. A gyulladás a pericardium külső lemezét is megtámadhatja (pericarditis ext.) és összenövésekhez vezethet a diaphragmával, ami azonban gyermekeknél tüneteket nem okoz, csak röntgennel ismerhető fel. A sokféle anatómiai elváltozásnak megfelelően pericarditis klinikai tünetei is igen különbözők. A betegség kezdetén hangos systolés és dyastolés dörzszörej lép fel, mely a leghangosabban a szív bázisán hallható és amelyet a fibrinlepedékkel bevont és egymáshoz dörzsölődő pericardiális lemezek okoznak. Ezt néha mint finom dörzsölést érezzük is és a dörzszörejt mély ki- és belégzésnél, valamint a stetoskop rányomásánál erősebben halljuk. A zörej fellépésével egyidejűleg a pulsusszám is megszaporodik. hasonlóképen a légvételek száma is és kisfokú cyanosis jön. létre. Csaknem minden pericarditis sicca kisfokú exsudatum elválasztásával is jár ; ez az oka annak, hogy a szivtompulat legfelsőbb részén megnagyobbodik és a csúeslökés le- és kifelé helyezett lesz. Az esetek többségénél azonban csakhamar 'nagyobb mennyiségű izzadmány képződik. Ez lassan fokozatosan fejlődik ki, de kifejlődhet gyorsan is, és akkor rendszerint hőmérsékletemelkedéssel, súlyosabb panaszokkal, így szívgyengeségi rohamokkal, hányás, cyanosis stb.-vel jár. A folyadék legelőször a felső szívszögletben gyűlik össze, ahol a nagyerek erednek. Itt azáltal lesz kimutatható, hogy a szívháromszög csúcsa kéményszerűleg kiszélesedik. Ha a folyadék mennyisége még jobban növekszik, a szív jobb széle és a máj közti szöglet lekerekít- tetik. Végül a tompulat minden irányban megnő. Nagy háromszög jön létre, melynek jobboldala valamivel meredekebb lefutású, mint a bal, felső csúcsa pedig tompán kiszélesedő és bal csúcsa a csúcslökésen jóval túl ér. Differentiális diagnosis szempontjából fontos a csúcslökés viselkedése. Eleinte a szívbázison összegyűlő folyadék ki- és lefelé tolja, azonban nem nagyon messzire, mert hiszen a szív a nagyereken rögzítve van. Ha a szívburokban az izzadmány növekszik, a szivtompulat bal széle túlér a csúcslökésen, egészen az elülső hónalj vonalig és még tovább. Ugyanakkor a csúcslökés gyengébb lesz, mert a szív csúcsa és a mellkas fala közé folyadék került. Nagy izzadmánynál csak határozatlan hullámzást érzünk a csúcs- lökésnek megfelelő helyen. A szívhangok is még hallkabbak lesznek. A pulsus ellenben erőteljes és szabályszerű marad. A pericardiális dörzszörejek az izzadmány felléptekor eltűnnek. Helyettük egy másik zörej lép fel, mely halkabb és puhább és úgy a diastole, mint a systole alatt hallható, mindenütt egyformán erős és a szív mozgásai gyakran annyiban befolyásolják, hogy három részre tagolva halljuk — prsesystolésan, systolésan és diastolésan. Ezen helyi elváltozásokhoz még mások is csatlakoznak : a bal tüdő kompressiója, amely hátul lent rövidült dobos kopogtatáshoz és hörgi színezetű kompressiós légzéshez vezet, gyakran fejlődik a bal mellüregben pleuritis exsudativa tompulattal a Traube-tér felett.
