Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A gyermekkor szívbetegségei
Pericarditis. 149 duzzadtak. A vizelet mennyisége ennek következtében, csekély. Pangásos vese és pangásos bronchitis áll fenn. A máj erősen megnagyobbodott, tapintásnál a burok feszülése következtében fájdalmas. Ha a májduzzanat hosszabb ideig áll fenn, a pangó vérnek az epecapillári- sokra gyakorolt nyomása következtében a conjunctiva kisfokú icte- nkus színeződést nyer és a vizeletben, epefesték jelenik meg. A szív- tompulat erősen megnagyobbodott és gyakran az elülső hónaljvonalig és azon túl is terjed. A zörejek igen erősen hallhatók, csak a pulmonalis II. ékeltsége gyengült. Ha a zörejek halkabbak, a csúcslökés gyengébb, a tompulat ellenben nagyobb lesz, úgy hydropericardium keletkezik. A többi testüreg, mint a has- és pleurális üreg, sem marad mentes folyadéktól. Ha sikerül a decompensátiót legyőznünk, úgy az oedema néhány nap alatt leapadhat. A szívtompulat megkisebbedik, a pangásos máj visszafejlődik és ismét elviselhető állapot áll helyre. Máskor az oedema egyre fokozódik, a súlyos máj a gyermekeket arra kényszeríti, hogy mindig jobb oldalukon feküdjenek. Ennek következtében könnyen támad decubitus a csípő- és könyöktájon. Felléphet hasmenés és heves hányás is. A szíven galoppritmus jön létre. Végül hetekig tartó vergődés után beáll a halál. Pericarditis. Pericarditis már intrauterin betegségként előfordulhat. A szívburok veleszületett obliteratiója fceiális szívburokgyulladás következménye. Csecsemőknél az újszülöttkor septikus és pycemiás megbetegedései, a későbbi gyermekévekben pedig infectiós betegségek, mint kanyaró, skarlát, typhus okoznak (sokszor genyes) pericarditist. Iskoláskorban, amikor gyakoribbá válik a polyarthritis, a rheumás fertőzés játsza a legjelentékenyebb szerepet. Ez vagy egyedül a pericardiumot támadja meg, vagy ezzel egyidejűleg az endo- cardiumot is (1. 146. old.). Pericarditis különleges alakja jön létre tuberculosisnál (1. 120. és 37. old.). Máskor a szomszédos szervek betegségeihez társul hozzá pericarditis, így tüdő-, mellhártya-, hashártya- gyulladáshoz, empyemához, a mellcsont vagy a bordák tuberculo- tikus carieséhez, spondylitisnél fellépő siilyedéses tályoghoz, valamint chronikus vagy akut vesebetegségekhez is. Megfigyelték hsemorrhagiás megbetegedéseknél (purpura, scorbut) is. Pericarditis létrejöttének tehát sok lehetősége van. A gyakorlatban lényegében csak rheumás eredetű pericarditissel kell számolnunk. Anatómiailag a betegség egyes eseteknél pericarditis siccaként (fibrinosa) folyik le. A betegség lefolyása alatt fibrinfelrakodások jönnek létre, ami a pericardium lemezeit érdes, egyenetlen felületekké változtatja at. Mivé eze ' minden szívmozgásnál egymás felett eltolódnak, pericardiális dörzszorejeket idéznek elő. A fibrin vagy diffuse fedi az egész szívet (bolyhos szív, cor villosum) vagy csak körülírt helyeken lép fel. . Pericarditis második alakjánál a pericarditis exsudativanal a íibnnosus felrakodások mellett izzadmány is képződik, mely egyszer tisztán serosus, máskor sero-fibrinosus vagy hsemorrhagiás, esetleg genyes lehet és mennyisége nagyobb gyermeknél 1 litert is elérhet. A bacteriumok közül pneumo-, strepto- coccusokat, tbc-bacillusokat stb.-t találunk. A pneumococcusok renjzennt serofibrinosus izzadmányt okoznak, bő fibrinkivalasztas mellett, míg s 1
