Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A gyermekkor szívbetegségei
148 A gyermekkor szívbetegségei. Insuffitientia bicuspidalis. A két hegyű billentyű elégtelensége a gyermeki szív leggyakoribb billentyűhibája. Előre ment szívbillentyűgyulladás következménye. Tünetei. Minden subjectiv tünet nélkül folyhat le. Sok billentyűhibát csak véletlenül fedezünk fel iskolaorvosi vizsgálatoknál vagy más betegségek alkalmával, anélkül, hogy a gyermekeknek valaha panaszuk lett volna. Más esetben a gyermekek általában szintén nem panaszkodnak ugyan, de egyszer-kétszer, pl. hosszú gyaloglás vagy testi és szellemi megerőltetés alkalmával, pl. az iskolaév végén, szívdobogás, könnyű kifáradás, elfulladás és hasonlók lépnek föl. Egy harmadik csoportot a tulajdonképeni «szívbajos» gyermekek képezik, kik már a mindennapi élet szokásos mozgásainál, így lépcsőn.járásnál, iskolábamenetelnél stb.-nél teljesen kimerülnek és állandóan beteg gyermek benyomását keltik. Míg az előbbi gyermekeknél betegségükre semmi jel sem utal, ezen utóbbiak nagyon sápadtak, sárgás árnyalattal, ehhez társul még igen kis megerőltetésnél fellépő kékes pír az orcákon és az ajkakon. Arckifejezésük mindig beteges, testmozgásuk sohasem eleven, ellenben mindig csendes és kimért, látszik, hogy kímélik magukat. A szív vizsgálatakor mitrális insuffitientiánál systolés fúvó vagy kaparó zörejt találunk, mely többnyire az egész szív felett hallható, de legjobban a szívcsúcs felett. A pulmonalis II. ékelt, a pulsus valamivel szaporább, de ritmikus és erőteljes. Ha mitrális insuffitientiá- hoz mitrális stenosis is társul, úgy dyastolés vagy prsesystolés zörejt is találunk, a jobb kamra jelentékeny hypertrophiája és dilatatiója mellett. Ha csak insuffitientia áll fenn, a szívtompulat még sokáig változatlan, később és súlyos esetekben a bal és jobb kamra hypertrophiája folytán mindkét oldal felé megnagyobbodik. A csúcslökés diffusabb lesz és emelő, a szívlökés hasonlóképen erősödik. Súlyos eseteknél a szívtájék valósággal elődomborodik. Az epigastriumban és a szívfölötti bordaközökben pulsátiót látunk. Egyéb kisérőtünet addig, míg a kompensatio jó, hiányozni szokott. A hőmérséklet rendszerint normális. Azonban vannak esetek, mikor állandóan vagy periodikusan kisfokú remittáló lázat találunk, jeléül annak, hogy az endocarditises folyamat még nem jutott nyugvópontra. A gyermek általános állapota is változó. A megzavart kom- pensátio tünetei nagyon könnyen felléphetnek : oedema a bokákon, szaporább pulsus, szívdobogás és hasonlók. Ilyenkor inkább chronikus endocarditisről van szó. Ezt csak egy lépés választja el a valódi decompensátiótól. Általában azonban a gyermekkori billentyűhibák nem olyan hajlamosak compensátiós zavarokra, mint a felnőttkornak. A decompensátiót rendesen rendetlen, nem magas láz kiséri. A gyermekek sápadtak, kissé cyanotikusak. Néha orrvérzésben szenvednek, egyébként semmi különös panaszuk nincsen. Étvágyuk csekély. Köhögni nem szoktak. A pulsus és légzés szaporább. Az elfulladás a gyermekeket arra kényszeríti, hogy felső testüket magasra támasztva feküdjenek. Vizsgálatnál feltűnnek a pangó nyaki vénák. A szívtájék többnyire elődomborodik, egy-egy szívdobbanás megrázza az. egész bal mellkasfélt. A mellkas és karok soványak, a has és a lábszárak oedema folytán
