Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai
r Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai. A gyermek táplálása egyszerűbb, mint a felnőtté. Az élelmiszerek nagy- resze, pl. az.élvezeti cikkek, jórészt nem számítanak. A táplálékkal való kezelés is egyszerűbb, mert oly betegség, mint köszvény, cukorbaj, kődiathesisek, amelyek mind nagy szerepet játszanak a felnőtteknél, gyermeknél egyáltalán elő sem fordulnak, vagy oly ritkák, hogy a rendes praxisban nem is kell gondolni rájuk. Csak a tulajdonképe ni táplálkozási zavaroknál, a vesebetegségeknél és néhány fertőző betegségnél (typhus, vérhas stb.) kell bizonyos disetát alkalmaznunk. A felnőttektől eltérőleg más szempontból fontos a gyermek táplálása : amint már a beteg csecsemőnél a prognosis quoad vitam nagyrészt attól függ, hogy lehetséges-e a gyermeket anyatejjel táplálni és ezáltal táplálkozási zavarok kifejlődését megakadályozni, úgy függ idősebb gyermekeknél is sok olyan betegség lefolyása a táplálkozástól, melynek a gyomorbélcsatornához semmi köze, de az is megszenvedi a betegséget. Egy gyermek pl. jól kibírja a kanyarót és meghalhat utána «parenterális táplálkozási zavarban». Ezért a gyermekbetegségek kezeléséhez hozzátartozik a tápláléknak a beteg gyermek megváltozott viszonyainak megfelelő rendezése. Még valamire kell ügyelni a gyermek táplálásánál : a felnőtt maga választja meg ételét magának és csak akkor kérdezi meg az orvost, ha nem találja megfelelőnek. Gyermeknél másként van ez : népbabona, rossz szokás, a tápszergyárosok dicsekvő hirdetései, a családtól és a szomszédságtól eredő sok kéretlen tanács mind belekontárkodnak a gyermek táplálásába, ők a táplálék mennyiségét és fajtáját illetőleg a felnőttekét veszik mértékül, úgy hogy a gyermek anyját egészen zavarba ejtik. Ha ennek van józan esze, ilyenkor az orvoshoz fordul és megkérdezi, hogyan táplálja gyermekét, még mielőtt az beteg lenne. Ezért az orvosi gyakorlat megköveteli, hogy ne csak beteg, vagy táplálkozási zavarban szenvedő gyermeket tudjunk táplálni, hanem fogalmunk legyen arról is, hogy kell egészségeset táplálni és mit szabad neki enni adni. A gyermek 5-ször egyék naponta, mint csecsemőkorában. A fő étkezés reggel, délben és este van, a másik kettő (a délelőtti és délutáni) csak kisebb közbeszúrt evés legyen. Vannak gyermekek, akik megelégszenek, ha háromszor esznek naponta. Ezek éppen oly jól fejlődnek, mint akik ötször esznek. Semmi ok sincs rá ezeknek háromnál többször adni. Több, mint ötszöri étkezés fölösleges. Csak súlyosan beteg gyermekeknél, pl. szamárköhögéseseknél lehet kísérletképpen többször és kevesebbet adni. Az egyes étkezések nagyságát és egyúttal a 24 órás táplálékmennyiséget a gyermek táplálékszükséglete határozza meg, mely táplálék az elhasznált anyag pótlására, növekedésre, melegképzésre és munka- teljesítésre kell. Egy gyermek munkateljesítménye nem kicsi. Rubner ennek szaladgálását, játszadozását egyenlőnek tartja egy középerős munkás teljesítményével.
