Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)
I. Fejezet - A mesterséges táplálás
48 adjunk az első év vége előtt, akkor először a sárgáját a levesbe keverve. Ha ezt megszokta, adhatunk tízórára kétszersült mellé egy egész lágytojást. Húsra a 14—16-ik hónap előtt semmi szüksége nincs a csecsemőnek. Túl- kövér gyermekeknél főleg az első év végén elfogyasztott tejmennyiség egy litert meg ne haladjon; ilyeneknél ajánlatos a főzelékek sorába a leves után az almapuréet is felvenni. A mesterséges táplálás. A) Elméleti rész. 1 Bevezetés. | Ezen fejezet aránytalanul hosszú voltát indokolja meg azon körülmény, hogy a mesterséges táplálás s a vele szorosan összefüggő emésztési megbetegedések még éppen nincsenek tisztázva; de, miután ezeken alapszik a csecsemő egész fejlődésének, betegségeinek tana, annál inkább kell vele részletesen foglalkoznunk, mert az el- mnndandók egyúttal az emésztési megbetegedések ismeretéhez is nélkülözhetetlenek, s azok előszavául tekintendők. Azokat, akik csak az egészséges csecsemő mesterséges táplálásának technikájával akarnak foglalkozni, a következő fejezetre kell utalnom. Az utolsó 15 év alatt a csecsemő élettani és kórtani viszonyai sok tekintetben tisztáztattak; fogalmaink ma egész mások az emésztés élettanáról, mint azelőtt. Biedert eddig uralkodó tanítása, amely a tehéntej és az anyatej közti főkülönbséget a caseinfajok különbségében kereste, ma már megdöntöttnek tekinthető. Ki van mutatva, hogy úgy az anyatej, mint a tehéntej fehérjeanyagai igen jól szivódnak föl, jól használtatnak ki a csecsemő szervezetében. (Tangl, Heubner, Keller.) Ami a tehéncasein durvább megalvadását illeti, vagy annak nehezebb emészthetőségét pepsinsósavban (Szontagh): ezek kémlőcsőben végzett kísérletek, melyek a bélhuzamban lefolyó folyamatokkal nem hozhatók párhuzamba, s annak, hogy a tehéntejben több a casein, kevesebb az albumin, míg I A mesterséges táplálás kérdésének megválto- I zása az utolsó 15 évben; a fehórnyók különbsége.
