Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Részletes rész - I. Az újszülöttek megbetegedései (Fejlődési rendellenességek)
Gyógykezelés’. Omphalorrhagia. Az edények vérzése. A köldök megbetegedései. mindennek, amivel a köldök érintkezhetik (fürdővíz, kötőszer, az ápoló kezei). Már kitört edénylobbal szemben teljesen tehetetlenek vagyunk s legfölebb a táplálkozás pontos beosztására és a gyermek izgatására fordíthatjuk a figyelmet; tehát pontos szoptatás, a köldök Jodoform vagy salicyl kezelése, nedves begöngyölések, mustárfürdők 2—3-szor naponta pár perczi tartammal; (1 marok mustárliszt egy fürdőre); konyhasóoldat (0.6°/0-os) befecskendése a bőr alá 10—20 ctm3-nyi mennyiségben, miáltal a vérben levő toxinok higításán kívül a szervezet erős stimulálását is elérjük; a szív izgatására Coffein, majd Alkohol naponta többször — esetleg' % óránkint 10—15 csöpp. A kifejlődött szövődményeket, természetük szerint kell kezelni, kifejlődött és hozzáférhető genygóczok megnyitandók. A köldök vérzése. Omphalorrhagia. Tulajdonképen nem külön megbetegedés, de számos kóros folyamat kisérő tünete lehet. Vérzés történhetik 1) a köldökedényekből 2) magából a köldökből. Az edényekből vérzés történhetik a csonk leesése előtt és az után. A csonk leesése előtt természetesen csak akkor vérezhetnek az literek, ha a lekötés nem volt elég’ erős arra, hogy az edények nyílását elzárja; ez a veszély is jóformán csak gyenge, koraszülött vagy asphyxiában született gyermekre nézve létezik, kiknél a tüdők kellő tágulása s így a köldöküterekbeli nyomás csökkenése kimarad. Lehetnek azonban esetek, amikor ép gyermeknél is erős, esetleg halálos vérzés történhetik a köldökcsonkon át, amire főleg akkor van alkalom, ha az nem szárad le, hanem rothad vagy üszkösödik. Ily esetekben az ütérfalak újra kitágulhatnak s átbocsáthatják a véráramot. Végre megtörténhetik, hogy nem kellőleg tisztázott okok miatt a születés után néhány órával vérzés lép föl az edényekből, minek okául azt veszik fel, hogy az edények nem egyszerre, hanem centripe- taliter szűkülnek össze, úgy hogyr az üterek hasürönbelüli részei még lüktethetnek, midőn már a külső rész majdnem záródott; ha most az edények izomzata elégtelen, elmarad a külső edényrészek záródása és súlyos vérzés következik be. A csonk leesése után igen ritkán észlelhető köldökütérvérzés ugyancsak a fenti elmélet alapján értelmezhető ; ritkán ér el tetemes nagyságot. Minden vérzések elkerülésére a köldökcsonk pontos lekötése, a kötés esetleges megújítása a csonk összeesése után ajánlatos. A lekötés helye ne legyen nagyon közel a köldökhöz, hanem 6—8 ctm. távolságban ; annál szorosabban alkalmazzuk a kötést, minél kocsonyadúsabb a köldök- zsinór ; újabban ajánlják a vászon helyett a kaucsukkötést. Vérzés beállásakor újítsuk meg a kötést, ha a vérző csonk már igen puha, vagy rövid, tegyünk nyomó kötést, végső esetben, ha ez sem segít, az edények körülöltésére lehetünk kényszerítve. A csonk leesése után a sebben történő edény vérzéseket a legtöbb esetben csillapíthatjuk nyomókötés vagy pokolkővel való érintés által, ha ez nem vezet eredményre, ez esetben is körülöltés végzendő; a szervezet stimulálására nagy' súlyt kell fektetni.
