Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Részletes rész - I. Az újszülöttek megbetegedései (Fejlődési rendellenességek)
70 A köldök megbetegedései. Bonczlelet. Tünetek. valamint már gyógyuló sebnél is ; arra is van eset, hogy a köldök már teljesen gyógyult, mikor a fertőzés jelei mutatkoznak. A fertőzést okozhatja a köldökcsonk üszkösödése is, de legtöbbször piszkos ujjak, eszközök, szennyes fürdővíz, a seb érintése tisztátalan tárgyakkal ad okot a fertőzés létrejöttére; az anya gyermekágyi folyása, még ha nem bűzös is, annál inkább egy, septicusan megbetegedett anya vagy gyermektől eredő fertőző anyag (legtöbbször streptococcusok) az edények körüli kötőszövet útján vitetik tovább, megbetegszik az edény s a benne keletkező dugasz (thrombus) szétesése után a fertőző anyag elárasztja az egész szervezetet s csak ritka esetekben marad az edényekre localisálva a fertőzés. Legtöbbször az literek megbetegedése az elsődleges, a viszéré sokkal ritkább. (Runge ezt az litereket környező kötőszöveti burok szélesebb voltával magyarázza.) A megbetegedett edények merev, vaskos kötegeknek tűnnek föl, körültök vizenyős beszűrődés látható, az literek beszűrődése egész a hólyagig terjedhet, a viszér beszűrődése majdnem kivétel nélkül egész a májig követhető, ahol vagy a Glisson-féle tokra, vagy a kapu visz- érre terjed át. A köldöknél az edények iirterét törmelékkel vagy genynyel kitöltve találjuk, a beszűrődés határán néha az érdugasz is föllelhető. E mellett az egész szervezetben láthatók lehetnek, ha nem is minden esetben a vérfertőzés jelei, viszérlobnál a rendesen csatlakozó májlob következtében a hullák erősen sárgák ; ütérlobhoz gyakran csatlakozik átrakodási (embolikus) tüdőlob, viszérlobhoz máj és ■ hashártyalob. Meg lehet azonkívül támadva a mellhártya, az agyburkok; a lép zavaros duzzadása, parenchymás veselob, csont és ízületi vagy kötőszöveti genygóczok lehetnek jelen. A megbetegedés kezdete rendesen az első életnapokba esik. Gyors lefolyásu esetekben jóformán alig rendelkezünk tünettel, melynek alapján biztos kórismét fel lehetne állítanunk; főképen azon esetekre áll ez, melyeknél a fertőzés kitörése már a köldök begyó- gyulásának idejére esik; azon esetekben, midőn a köldökseb üszők, roncsoló lob, vagy orbánczot mutat, az edénylob kitörésére úgyis cl kell készülve lennünk, s ha ilyenkor az általános tünetek a septhii- miára jellegző alakot vesznek, kórismét nem nehéz csinálni; elég ha az ujjak végein, a bütykökön egyszerű felpír jelentkezik, hogy azt septikus erythemának tekintsük és az általános fertőzés megtörténtét feltételezzük. Legtöbb esetben azonban a csecsemő látszólagos teljes jóléte vagy csak kis fontosságúnak tartott köldökgyuladási zavaránál áll be egyszerre láz, mely mellett azonban a végtagok hűvösek maradnak, a csecsemő nyugtalan, minden érintésre összerázkódik, sokszor a táplálék felvételt is megtagadja; lábait felhúzza, légzése nyögő, anélkül, hogy a tüdők fölött góczi tünetek volnának kimutathatók, a szívműködés igen gyors, nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy a szívhangok igen tompák, alig határoltak ; beáll a collapsus, s a beteg gyorsan elhalhat, anélkül, hogy másból, mint e lefolyásból, következtetnünk lehetne a kórismére. A helybeli tünetek ugyancsak igen kevéssé
