Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Általános rész - III. A gyermek vizsgálata
28 Gyermek vizsgálata. az anamnesis meghallgatása után tehát a közben teljesen lemeztelenített gyermekhez közeledünk, hozzá néhány barátságos szót intézünk és az érlökés vizsgálása czéljából karját feltűnés nélkül kézbe vesszük. Ha az érlökést a gyermek álmában vizsgálhatjuk, úgy ez igen előnyös. Szapora érlökés, szapora légzéssel együtt láznak a jele, ugyanekkor az érlökés erőteljesebb is; szapora légzés nélkül, könnyen elnyomható szapora érlökés cerebralis jelenség lehet (meningitis végstadiumában) valamint az, az érlökésnek arhythmicus volta is (meningitis tbc", kezdeti szakában cardinalis jelenség) bár erre nagyon támaszkodni nem lehet, miután mint tudjuk élettani határokon belül is, gyermekkorban sokszor arhythmicus a pulsus, még inkább az gyomorbántalmak következtében. E vizsgálat közben a szemlélést az egész testre kiterjesztjük, azután a tapintást is segítségül vesszük, de egjmlőre csak annyira, hogy az a gyermeket ne njmgtalanítsa. Első ami feltűnik, az a gyermek tartása, ez nem ritkán bizonyos betegség által van feltételezve, melyre igy visszakövetkeztethetünk pld. a mereven hátrabajlított fej agyhártyalobnál fordul elő, az arcznak elrejtése a párnák közé, scrophulás szembántalmaknál, hasonfekvés Spondylitisnél. Ugyancsak gerinczoszlop megbetegedés mellett szól ülésnél vagy állóhelyzetben a czombokra való támaszkodás vagy a fejnek alátámasztása. Hashoz felhúzott czombok gyakoriak a hashártya heveny bántalmainál A fejnek állandóan féloldalt való tartása (torticollis), születés óta áll fenn, vagy szerzett betegség (előbbi traumaticus izomlob folytán, utóbbi csigolyabántalom, rheuma, nyaki vagy fültőmirigy duzzanat stb. folytán). Csecsemők hánykolódása és fejhez való kapkodása heves főfájdalmakról tesz tanúságot. Ne átaljuk a gyermek leheletét közelről megszagolni, az esetleg megérzett szag stomacace, septiform diphtheria, acetonuria iránt keltheti fel figyelmünket. A közelről való szemlélésnél a már tárgyalt arczszin és kifejezésen kivtil, a fejen következőkre kell a figyelemnek kiterjeszkednie: a fej alakra és nagyságára; újszülöttek fejét caput succedaneum (tészta tapintatu, bőralatti, a koponya varratoktól független daganat), kephal- hämatoma (egy-egy koponyacsont határain belül helyt foglaló hullámzó daganat) vagy agysérv (kutacs vagy varrat táján a koponyaüreggel közlekedő daganat) éktelenítheti. Nagyobb gyermekeknél vérömlenyek, lobos és hideg tályogok, csontvastagodások és hiányok (syphilis, tuberculosis) ritkábban álképletek lehetnek jelen. A leggyakoribb alakváltozást a koponyán, az első életév közepe táján jelentkező angolkór szokta létrehozni, a homlok és fali dudorok jobban kidomborodnak, miáltal a fej 4-szögletes alakot vesz fel (tété carrée), tapintás által meggyőződhetünk arról is, hogy a kutacs a rendesnél tágabb, hogy a nyakszirtcsont sokszor egyes helyeken, ritkábban egészében csak pergament ellentállásu (Kraniotabes); ily koponyán még azt is észlelhetjük, hogy főleg hátul a hajzat hiányos,