Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XIV. A sebek kezelése Lister előtt
78 A 19-ik században sok kísérlet történt a sebkezelés ezen módjának általánosítására: Langenbeck lőporral és tintával ke- j verte a vért s így iparkodott kis sebeknél sebvart létesíteni; Volkmann, különösen égési sebeknél, búzaliszttel és korpával; ugyanilyen irányban működtek Trendelenburg (1873.), Credé (1877.), Neudörfer (1877.) és mások. Ezen sebkezelési módszer lényege volt: száritó, antisep- ticus hatású porok és a sebváladék keverékéből pörköt létesíteni és az egészet pólyával rögzíteni. Ha a váladék átütött, friss port hintettek rá. Használtak ilyen czélra zinkoxydot, keményítőt, salicylsavat, később jodoformot, külön és együtt. Fontos volt a fedőpörköt nyugalomban hagyni s nem ledörzsölni minden nap. A szülészek ma is igy kezelik a nemi szervek zuzódásait szülés után, csakhogy lemosatják naponta a pörköt, ami hiba. Annak magától kell leválnia. Még igen nagy folytonossághiányokat is, amilyenek pl. emlőkiirtás után keletkeznek, sikerült igy var alatt meggyógyítani. A Lister- féle sebkezelés eredményei folytán feleslegessé vált ez a módszer épenugy, mint a következők is, minélfogva csak történeti szempontból érdekesek, mint fejlődési fokozatok. Ilyen sebkezelési módszer volt a sebek állandó légárammal való kiszárítása (Bouisson 1858). A fedetlen sebre fuj- tatóból állandó légáramot vezetett, minek jó hatása az volt, hogy a sebváladék odaszáradt, a sebre folyton friss levegő jutott s állandóan le volt hütve. Ezen eljárásnak módosítása volt a fenn leirt Guérin-féle légszivattyus kötés. Még egyszerűbb volt a tulajdonképeni nyílt sebkezelés, melyet Kern (1820 körül) Bécsben kezdett s a németek tökéletesítettek: a sebet (leginkább végtagcsonksebet) lefödték kendővel, hogy a legyek ellen védve legyen s szecskapárnára helyezték a csonkot. A váladék ebbe beleivódott s ezt min- r dennap változtatták. A sebkezelés ezen módjának előnye, hogy a seb mindig látható s mégis nyugalomban marad; hátránya, hogy télen bajos alkalmazni, mert lényege, miszerint friss levegő áramolja körül mindig a sebet, tehát telje-
