Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
VII. Semmelweisnek "Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers" czimű munkájának ismertetése
23 a jelenlevő gyermekágyasokra a papnak napjában többször hallható végzetes csengetyüje. Engem is nagyon sokszor mélyen elszomorított, ha a kis csengetyü ajtóm mellett elsietett; sóhaj szállt fel lelkemböl azért az áldozatért, melyet ismét elragad az ismeretlen ok. Ez a kis csengetyü kínos intöjel volt, hogy teljes erővel kutassuk azt az ismeretlen okot.« A papot Semmelweis megkérte, hogy ne a szobákon át menjen a betegekhez ; a helyzet ugyanaz volt tehát, mint a Il-ik intézetben, de a halálozás nagy maradt. Az I-sö számú intézet aránytalan nagy halálozási százalékának okát abban is keresték, hogy legtöbbnyire hajadon, kedvezőtlen viszonyok közt élő lányok szülnek ott, kik terhességük alatt nyomorogtak, nyomasztó kedély állapotban éltek, esetleg magzathajtó szereket szedtek. Ez sem lehet az igazi ok, mert a második számú intézetben ugyanilyen nők keresnek és nyernek segélyt. Azt gondolták, talán azért betegednek és halnak meg többen az í-ső osztályon, mert az orvostanhallgatók durvábban vizsgálnak, mint a bábanövendékek. Ha a mutató ujjnak még oly durva bevezetése a nemi szervekbe ilyen bajt okozhat, nem érthető, mért nem betegszik meg minden nő, hiszen a magzat áthaladása a szülőcsatornán még sokkal erőszakosabb behatás. A sértett szeméremérzetet is okolták; vájjon képzelhető-e, hogy ez izzadmányokat okozzon? Az orvosi kezelés sem lehetett a különböző halálozási arány oka. A két osztályon a kezelés egyforma volt; meghaltak a betegek akkor is, ha más osztályba helyezték a szülés után s máskép kezelték. Különben is a két osztályon a gyógyulási arány is egyforma volt, csakhogy az I-ső osztályon aránytalanul több nő betegedett meg. A műtéti beavatkozásokat sem lehetett okolni, mert a megbetegedettek túlnyomó részénél nem is történt beavatkozás. Azt is okolták, hogy a legtöbb nő 3 órával a szülés
