Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XXI. Az antisepsis tudományos megokolása
Ill XXL Az antisepsis tudományos megokolása. A szülészeti antisepsis tárgyalásánál láttuk, hogy a bécsi tudományos akadémia megbizta Semmelweist, végezzen állatokon kísérleteket avégből, hogy bebizonyittassék, miszerint rothadó szervi anyag, a nemi részekbe jutva, a gyermekágyi lázhoz hasonló elváltozásokat idéz elő. Ezek a kísérletek részben positiv eredményre vezettek. Érdekes, hogy volt állat (házi nyúl), mely a kísérletezés közben fo- gamzott és kölykezett. A kísérletek a tan terjedését nem befolyásolták. Az esetek száma kicsiny volt, s nem is használták fel érvül egyik irányban sem. Lister iparkodott az ő módszerét már kezdettől fogva tudományosan támogatni. Mint ismételten állítja, első kísérleteihez az indiltatot Pasteur azon kísérletei adták, melyekkel Pouchet ellenében bebizonyítani törekedett, hogy generatio aequivoca nincs, hanem a levegő tele van csirokkal, ezek jutnak el mindenhová s erjedést, rothadást okoznak. Ezeket a kísérleteket Lister megismételte s többször megemlíti munkáiban. Ugyanis több üvegben vizelletet vagy tejet forralt; azután néhány edény vékony nyakát kacskaringósra hajlította, úgy hogy a levegő bejuthatott az üvegbe, de csak tekervényes utón; egyiknek-másiknak pedig függélyes, rövid nyakat készített. Az utolsó edényekben a vizedet vagy a tej rövid idő múlva rothadásnak indult, mert a függélyes rövid nyakon át a csirok könnyen bejuthattak; ellenben a kacskaringós nyakú üvegben tiszta maradt a tartalom, jóllehet levegővel érintkezett. Ezt úgy magyarázták, hogy a hosszú utón, melyet a görbített csövön át kellett a levegőnek megtenni, mig a vizellethez juthatott, a csirok a cső falán lerakodtak. Hogy ez valóban igy volt, azt bizonyította az a kísérlet, hogy ha az üveget meg nem mozdították, a vizellet évekig tiszta maradt; ha azonban úgy fordították, hogy a csőbe vizeltet juthatott, mely azután az üvegbe
