Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XXI. Az antisepsis tudományos megokolása
112 visszakerült, rövid idő múlva megindult a rothadás. A csőbe jutott vizedet ugyanis az ott lerakodott csirokat az üvegbe sodorta s azonnal beállott a változás. Ugyanezt bizonyították Tyndall szellemes kísérletei, melyekre Lister szintén hivatkozik. Tyndall vékony fény- sugárt bocsátott elsötétített szobába; akkor az u. n. nap- port lehetett a sugárban látni. Ha vattával eldugaszolt üvegen vezette keresztül a sugárt, abban az üvegben is látni lehetett a napport. Ha azonban néhány napig teljesen mozdulatlanul állni hagyták a gyapottal eldugaszolt üveget s akkor vezették át a fénysugarat, az üveg sötét maradt. A nappornak nevezett részecskék ugyanis leülepedtek s nem lebegtek többé az üveg levegőjében, uj ilyen porrészecskék pedig nem juthattak a gyapoton át az üvegbe, nem volt tehát a mit a sugár megvilágítson. Ugyanez volt az eredmény, ha gyapoton vagy kénsavon átszűrt levegőt vezetett egy üvegbe, a fénysugár álbocsátásánál sötét maradt, mert a porrészecskék visszatartattak vagy megsemmisittettek. Ezek a kísérletek azt bizonyították, hogy a levegőben mindig lebegnek, mint Tyndall kimutatta, elpusztítható, gyapottal visszatartható, elégethető, tehát szerves anyagból álló apró valamik, melyek mint nappor láthatók ; Pasteur pedig kimutatta, hogy ezek közt vannak az erjedést, rothadást okozó csirok. Ezen kísérletek egyre jobban megerősítették Lister-t azon véleményében, hogy a sebgyógyulás sikere a levegőben jelenlévő csirok távoltartásán alapszik. Gyógyeredményei pedig igazolták felfogását. Uj korszakot jelent az antisepsis tudományos meg- okolásában Kochnak 1878-ban megjelent »Untersuchungen über die Aetiologie der Wundkrankheiten« czimü munkája. Kochnak sikerült septicaemiát, pyaemiát, terjedő tályogképződést (progressive Abscessbildung), gangraenát és erysipelast kísérleti utón előidézni. Ezen betegségek mindegyikének élettani hatására, növekedésére, nagyságára
