Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)
Felosztás
16 mely az ellenőrzést nem a két bírósági szakértő egyenlő szakszerit illetékességében kereste, jóllehet az esetleges hiányoknak és muTisztán orvosi szempontból ezen nálunk új intézkedés initiálásálioz és annak megokolásához a következő észrevételeket fűzhetem. A biró-orvosi szemle alkalmával fölvett jegyzőkönyv, tehát maga a vizsgálat annál tökéletesebb, mennél kimerítőbb, mennél behatóbban foglalkozik a jelentékteleneknek látszó részletekkel is. Ebből a szempontból tehát az ellenőrzés, az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra való figyelmeztetés csakis a szemle előnyére válhatik. Azt lehetne azonban gondolni, hogy ilyen ellenőrzésről a szóban forgó javaslat 158. §-ában gondoskodva van, mely szerint ha a szemléhez szakértők szükségesek, »a bíróság rendes szakértői közűi kettőt, az ügy fontosságához képest esetleg többet kell alkalmazni«. Ezen kívül a javaslat a terheltnek is megadja a jogot ily ellenőrző szakértő kirendelésére, ki az esetleges hiányokra és mulasztásokra figyelmeztethet, — nem a dolog természetében fekszik-e ilyen viszonyok között azon súrlódásokra gondolni, a melyek a figyelmeztetési joggal, a tárgyban vagy a formában való visszaélés esetén, a higgadtság rovására fölmerülhetnek és a vizsgálat eredményét pótolhatatlanul koczkára tehetik. Igaz, hogy jelen van a vizsgálóbíró, a ki a vizsgálat »indokolatlan« hátráltatását megakadályozni tartozik, azonban mielőtt ezt tehetné, tisztába kell jönnie az iránt, hogy a hátráltatás valóban megokolatlan-e, és ennek megítélésénél ismét csak a vitázó szakértők infor- matiójára van utalva. A javaslat megokolása kifejti, hogy csak is a védelem érdeke az, melynek esetleg szüksége lehet a bíróság által kirendelt szakértők működését ellenőrizni. A vádló — úgymond — megnyugodhatik teljesen a bíróság által kirendelt pártatlan szakértőkben, gondoskodva lévén arról, hogy csak teljesen érdektelen és rendszerint két vagy még több szakértő alkal- maztassék, és hogy minden nyomatékos kifogásra a szakértő mellőztessék. Daczára tehát annak, hogy a bírósági szakértők pártatlanok, nincsenek érdekelve, és a vádló bennük teljességgel megbizhatik, a védelem érdeke azok működésének ellenőrzését mégis megkívánhatja, alighanem azon föltevés alapján, mely a bírósági szakértőkben nem a valódi tényállás kutatásának, hanem a vádhatóság érdekeinek közegeit látja. Ezt az intézkedést az ugyané tárgyú franczia első kormányjavaslat is fölvette, mely ellen a párisi törvényszéki orvosi társulat, a javaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottsághoz benyújtott memorandumában, a következőleg nyilatkozott : »Jóllehet az orvosok az ezen pontban kifejtett nézetet alappal bírónak nem tekinthetik, mindazáltal ha részrehajlatlanságukat gyanú érintheti, ez magában elég, hogy ők maguk is szorgalmazzák a reformot. Saját reputa- tiójuk érdeke ugyanaz, a mi az igazságszolgáltatásé. A szakértői vizsgálat pártatlanságának minden gyanú fölött kell állania.« A terheltnek a vizsgálatnál szakértő által való képviseltetése mellett legnagyobb nyomatékkai látszik bírni az megokolás azon része, mely szerint ez által ki lenne kerülve, hogy a terhelt szakértője a jelenléte és ellenőrzése nélkül eljárt szakértők mulasztásait és tévedéseit a főtárgyaláson tegye romboló kritika tárgyává. A megokolás itt már egy lépéssel tovább megyr
