Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)
Felosztás
«ebész pedig a holttest fölnyitását és bonczolását teljesíti. Tekintve az orvosok és sebészek szakképzettsége közötti átlagos nagy különbséget, az orvos és sebész által közösen végezett vizsgálatnál az ellenőrzés kölcsönös jogosultsága, mely csak a szaktudományi képesítés egyenlősége által van megadva, hiányzik, s ennél fogva egyfelől a vizsgálat eredményének megbízhatóságát nézeteik egybehangzása a kellő mértékben nem fokozza, és másfelől nézeteik eltérése esetében azok egymással egyenlő nyomatékúak- nak már a priori alig tekinthetők. Ugyanilyenek a viszonyok Ausztriában és Németországban, ott is hiányzik tehát a tulaj- donképeni ellenőrzés, jóllehet két szakértő működik, de a kik nem bírván egyenlő szaktudományi qualificatióval, a kritikai ellenőrzés joga sem lehet kölcsönös. Talán ez lehetett oka, bog}* fölmerült a szakértői ellenőrzés *) szükségességét sürgető nézet. *) A bűnvádi eljárás tárgyában 1888-ban benyújtott törvényjavaslat a védelem által kijelölhető ellenőrző szakértők közreműködésének nálunk új intézményét tartalmazta, mely szerint (159. §.): »A terheltnek, vagy lia több a terhelt, ezeknek együttesen joguk van a szemléhez szakértőt saját költségükön magukkal hozni, vagy oda kirendelni, ki az eljárásnál jelen lehet, az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztethet és a szemle teljesítésére valamint a véleményre nézve észrevételeit akár a jegyzőkönyben, akár külön jelentésben előterjesztheti. Mindazáltal az ellenőrző szakértő eme működésének nem szabad az eljárást indokolatlanul hátráltatni, mit a vizsgálóbíró megakadályozni tartozik.« A javaslat erre a pontra nézve említi, hogy a német bűnt. perrendtartás 193. §-ába fölvett ugyanez az intézkedés, a mint a gyakorlat igazolja, czélszerüségénél fogva ma már teljes elismerésre talál, és azon aggályok, mintha a terhelt szakértőjének subjectiv. kizárólag a védelmi szempontnak hódoló szereplése megzavarná a bírói szakértők működését, épen nem bizonyultak olyanoknak, melyek miatt a terhelttől ily ellenőrző szakértő kirendelésének jogát megvonni kellene. Ehhez járulván — az indokolás szerint — azon körülmény is, hogy a franczia és belga illető javaslatok ezen intézkedést szintén fölvették, javaslatunk szintén ezen intézkedés mellett foglalt állást, mert az által, hogy a) a szakértők működését a terhelt szakértője ellenőrizheti, azokat az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztetheti és észrevételeit az egész eljárásra nézve közölheti, csak a szemle lesz tökéletesebb, gondosabb; b) minthogy az a félelem, hogy ez megzavarná és hátráltatná a szakértők működését, a Németországban szerzett tapasztalatok szerint is teljesen alaptalannak bizonyult, de a vizsgálóbíró az indokolatlan hátráltatásokat és késleltetéseket megakadályozhatja ; és végre c) minthogy czélszerűbh, ha a terhelt a szemle fölvételére küldheti szakértőjét, ki minden hiányra figyelmeztethet, mintha a főtárgyaláson teszi romboló kritika tárgyává az ellenőrzése és jelenléte nélkül eljárt szakértők mulasztásait és tévedéseit.
