Baronyay József: Köznépi orvostudományrol (Pest, 1834)

Végszó

36

VÉGSZÓ.

Ismerem az embert gyötrő nyavalyákat ’s az orvosi segítség nélkül szűkölködő beteg szenvedéseit, — tudom az orvosi ismeretek hijányával küzködő nemorvos helyezetét, ’s elfogult kebellel érzem az egésség’ állandó föntartására, nyavalyák’ elkerülésére, a’ betegségben sinlődők’ ápolására, ’s az élet veszedelemben lévő szerencsétlenek’ sza- badítására vezérlő, köznépi oktatások’ szükségét; — de tehetséggel csekéllyel bírok, ezerszer csekélyebbel mint körömben igen sokan, ’s nem tehetek annyit, a’ mennyit tenni szeretnék, — ’s igy parányi erőm buzgó érzetekben, tenni óhajtásban ’s vágyban oszlik meg. Ezen vágy ösztönöze arra, hogy jelen iratomban, a’ nemorvos közönség’ egésségi jóllétének eszközlésére tanító köznépi orvostudomány’ általános elveit fejtegessem, hogy annak mivoltáról, tárgyáról, hasznairól, megszerzése módjairól röviden értekezzem, honom’ e’ részbeni helyezete ’s szükségei folyvást szemem előtt lévén. — Tisztelem én a’ magas pólczon álló orvostudománynak ’s a’ fontos körű orvosi hivatalnak méltóságát, csak úgy, mint akármellyik buzgó tiszttársam, — tudom becsét az emberrel, annak élete’ ’s egéssége’ föntartásával foglalatoskodó jó-