Balogh Kálmán: Orvosi Műszótár (Budapest, 1883)

E

Entoptische Parallaxe, n., (er;

unfj; 7T«o«AÄa|ec, eog, n., naQodáooco-ből, felváltás) szembelsejebeli irány tengely.

— Wahrnehmungen,wvszem- belsejebeli látérzetek.

Entozoon, 1c., (Inog, belül; C,oior, állat) testben élő állat, belső-féreg.

— der Linse, szemlencsebeli élősdi.

— im Glaskörper, üvegtest- beli élősdi.

— in der Retina, recegbeli élősdi.

— in der Vorderkammer,

mellső-csarnokbeli élősdi.

Entropium, ii, n., (ér, ba, be ; roónog, ou, h., fordulat) szemhéj befor dulás.

Entspannungsnath, n., lazító varrat.

— schnitt, es, h., lazító metszés.

Entwickelung, n., fejlődés.

Entwickelungsfehler, s, h.,

fejlődési hiba, hiány.

— geschichte, n., fejlődéstan.

—krankheiten, n., fejlődési,

fejlődéskori betegségek.

Entzündung, n. , gyuladás , lob, lobos folyamat,

Entzündungskugel, s, h. L. Körnchenz eile.

Enucleatio, onis, n., oculi, (enucleo, are, kifejtem) a szem kifejtése.

Enuresis, is, eos, n., (er, ban, ben, ba, be ; ouQeo), vizelek) húgytarthatlanság.

— nocturna, ágybavizelés.

Enzootia, ae, n., (er ; to)or)

tájkóros állatjárvány.

Epencephalon, s, k., (énl, után, mögött; er ; xeqct- Mj, fej) utóagy.

Ependyma, atis, k.,(ventriculorum cerebri) (é-erőúrw, fölébe húzom) agy-gyom- rocsbélés, agy gyomrocsá- nak bélése v. borítéka.

Ependymfaden, s, h., centraler, központi gerincvelőfonal, gerincvelő-csatorna kocsonyás szövete.

Eperon, bélbillentyű (rendellenes alfélnél).

Ephelis, idos, 7i., (énl, fenn ; ijhog, nap) szeplő.

Ephemerus, a, um, (enl, át, által; rhuéoa, ag, n., nap) egynapos.

Entoptische Parallaxe.

Ephiaetes, is, h., (éqníbo- feae, felugróm) lidércnyomás.

Ephidrosis, eos, n., (éni, fent; ISqoo), izzadok) palpebrarum, szemhéjak túlságos izzadása.

Epian. L. frambosia.

Epicanthis, is, n., (enl; xár- ■O'og, szemzug) szemzuglob.

— s. epiblepharon, belszem- zugi redő.

Epicardium, ii, k., (éni; x«p- dí«,szív) savós szívburok.

Epicauma, ae, n., (éníxauiog, or, felületen égetett, éne- xaícü-ból) szaruhártya ge- nyedő fekélye.

Epicerebralraum,.es, h., agykörüli savós (nyirk) üreg.

Epichl'OSis,is,TI.,(enl; /QutCoi, festem) halavány bőrszínesedés.

Epicranium, ii, k., (énl ; xott- víor, ov, k., koponya) koponyabőr.

Epicylis, idis, n., (énixvlío), feltekerem) felső szemhéj.

Epicystitis, idis, , (énl, körül ; xúong, eog vagy idog, n., hólyag) hólyagkörüli hashártyalob.

Epicystotomia, ae, n., (énl, fen, felül; xuong ; xofiá, dg, metszés) felső hólyagmetszés.

Epidémia, ae, n., (énl; drjfiog, ou, h., nép) járvány.

Epidemicus, a, um, járványos.

Epidemie,epidemische Krankheit, ti., járvány, járványos betegség , népkór, dögvész, döghalál;•— epidemisch, járványos.

Epidemiographia, ae, n., (epidémia ; yodqto, leírom) járvány-leírás.

Epidemiológia, ae,n., (epidémia ; loyog, ov, h., tan) járványtan.

Epidermidoides, (epidermis; ides, képző) felhámszerű.

Epidermis, is, n., (énl, felül; őég/iiot, aiog, k., bőr) felhám.

—zelle, ti., felhámsejt.

Epididymis, idis, n., (énl ■, 8í- Sufioe, herék) mellékhere.

Epididymitis, idis, n., (1. epididymis) mellékherelob.

Ephiaetes.

Epigastralgia, ae, ti., (epigastrium ; dlyog, ovg, k., fájdalom) felhastáji görcsös fájdalom.

Epigastricus, a, urn, (epigastrium) felhastáji. Epigastrium, ii, k., (énl, fel, felül; yaotrjo, has, gyomor) felhastáj.

Epigastrius, ii, h., kettős- torz, melynél a fejlettebb magzatnak altestén ül a kifejletlen magzat.

Epiglotticus, a, um, gőgfedőhöz tartozó.

Epiglottis, idis, ti., (énl, fenn; ykbiiTa, Tjg, n., nyelv) gőgfedő.

Epignathus, i, h., (énl, rajta, on, en ; yvá&og, ajk, álsó állkapocs) kettős-torz, melynél a fejlettebbnek szájpadlásán ül a ki nem fejlett magzat.

Epilepsia, ae, (éníbnpiu, nyavalyatörés) nehézkór, nyavalyatörés, eskór.

Epileptiformis, e, nehézkór- szerű.

Epileptoides,(epilepsia; ides, képző) nehézkórhoz hasonló, nehézkór szerű.

Epineurium, ii, k., (énl, fent: veuoT], Tjg, ideg) ideghüvely, idegburok (Robin).

Epiphloeum, i, k., (énl; qpAo- eog, oü, h., háncs, kéreg) külső kéreg.

Epiphora, ae, n., (én kfogd, dg, ti., kitódúlás; énufé- űöí) könyár, könycsurgás.

Epiphysis, is, ti., (éneepvw, hozzánövök) csontvég, ízvég, epiphysis (hengei'es csontoknál).

Epiphyton, i, k., (énl ; qu- ror, ou, k., növény) más növényen élő, növényen lakó (növények).

Epiplocele, es, ti., (énínXoog, ou, h., cseplesz ; xt-jAt/, qg, n., sérv) cseplez-sérv.

Epiploicus, a, urn, (epiploon) cseplezhez tartozó.

Epiploischiocele, es, n., (éní- nloog; la/lor, ou, k., csipízvápa; xqlrf) üllikon kilépő cseplez-sérv.

Epiploitis, idis, ti., cseplez- lob.

Epiplomerocele, es, n., (epiploon ; fiT\ocg, comb ; xg- bj) comb-cseplez-sérv.

Epiplomerocele.

94