Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Sturm József: A magyar stomatológia külföldi vonatkozásban 1908-1933-ig
Dr. Sturm József kongresszuson pedig tudományos előadást is tartott), felbuzdulván az eddigi nemzeti kongresszusok nagy nemzetközi látogatottságán, úgy határoztak, hogy most már időszerű volna egy nemzetközi kongresszus megtartása. Ezt 1931 őszére ki is tűzték, annak helyéül pedig — Szabó meghívására és Árkövy emléke iránti kegyeletből — Budapestet jelölték ki. 1930-ban, a veneziai kongreszussal kapcsolatban tartott ASI közgyűlésén azután, miután Coen-Cagli véglegesen visszalépett, Szabó Józsefnek kínálták fel a jelöltséget, aki azt el is fogadta, de azzal a föltétellel, ha e sorok írója vállalja a főtitkári teendőket. Ez meg is történt, mire Szabó egyhangúlag az ASI elnökévé választatott. A sors különösen kedvező összejátszásaképpen Szabó 1931 nyarán a dékánságot is elnyerte és így a legméltóbban képviselhette a stoma- tologiai eszmét az ASI első nemzetközi kongresszusán. Arról, hogy e kongresszus — bár csak alig egy év időnk volt annak megszervezésére — minden politikai és gazdasági akadály ellenére milyen jól sikerült, fölösleges e helyen megemlékeznem, hiszen az még frissen él emlékezetünkben. Nagy aggodalmunk, hogy az anyagi nehézségek miatt nem fogjuk tudni megjelentetni annak munkálatait, ma már szintén csak rossz álomnak nevezhető, mert a mű nyomás alatt van és rövidesen el fogja hagyni a sajtót mint legékesebb szószólója az úgy szakmai, mint nemzeti szempontból egyaránt történelmi jelentőségű napoknak. Olasz részről a hivatalos elismerés mindezért nem is maradt el, amennyiben az 1929-ben adományozott olasz Korona rend tiszti keresztje után az olasz király Őfelsége 1932-ben a parancsnoki keresztet kegyeskedett adományozni négyünknek, Szabó elnöknek, Salamon professzornak, Morelli docens kongr. főtitkárnak és csekélységemnek. Ha sok, keblünkben melengetett szép elgondolásunk nem is valósult meg (így pl. a szomszéd államok szakköreinek végleges beszervezése az ASI-be), vigasztaljon az a tudat, hogy ez nem rajtunk múlott, mert mi félretéve minden politikai elfogultságot, megtettünk a kezdeményezés irányában mindent, ami tőlünk tellett, sőt, a csehekkel szemben még többet is, akiknek megmagyarázhatatlan viselkedésüket, angol nyelvű csatlakozásuk óta való makacs elzárkózásukat, — akiktől többszöri kísérlettel sem tudtunk egy hivatalos mukkot sem kicsikarni — csakis sajnálatos politikai elfogultság teszi érthetővé. Talán majd ha nem magyar lesz az ASI elnöksége, rokonszenvesebb lesz nekik az ASI, és aktívabb részt vesznek majd abban. Egv-két előítéletmentes cseh kolléga, mint Kostetka, Smelhaus, nem átallotta kongresszusunkat előadásával is megtisztelni. Jobban áll az ügyünk az ASI szempontjából igen refraktär Németországban, amellyel szemben helyzetünk nemcsak elvi szempontból volt megnehezítve, hanem a múltból még azáltal is, hogy azt Árkövy mint tiszta autonom országot mindig ehanyagolta. E mulasztást reparálandó, mi kezdettől fogva igyekeztünk a viszony megjavítására, ami sok tekintetben sikerült is, mert a háború óta számos kiváló vendég-előadó (Fischer, Moral, Wustrow, Köhler, Hauptmeyer, Haber stb.) tisztelt meg látogatásaival és különösen a rostocki 34
