Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Sturm József: A magyar stomatológia külföldi vonatkozásban 1908-1933-ig
A magyar stomatológia külföldi vonatkozásban 1908—1933-i<; Az 1909-ben oly szépen induló nemzetközi barátkozás e vérmes reményekre jogosító kezdetének reménység-bimbóit azonban csakhamar letörte a háború vihara és miután végre ez is elült, ugyancsak jó időbe került, amíg a szintén „háborús bíínös“-nek bélyegzett magyarnak végre sikerült magának kifelé utat nyitni. De meg ekkor sem sikerült volna, ha erre kívülről nem nyújtanak segítő kezet. Ellenségeink közül azok kínáltak először baráti jobbot, akik a náború alatt is csak kényszerűségből, de nem szívük szerint voltak ellenségeink: az olaszok. Őket illeti az elismerés és hála, hogy az ő révükön minket ismét befogadtak és szívesen befogadtak a „művelt nyugaton“. Amidőn 1924-ben e cikk szerény írója választatott meg a MFOE elnöki székébe és programmul többek között azt is felvette, hogy törekednünk kell néhai külföldi kapcsolatainkat újból felvenni, azokat fejleszteni, csakhamar megjött rá a visszhang Olaszországból és az FSI megbízásából Polacco Bruno dr., fiumei szakorvos volt az első, aki felénk a kezdeményező lépést megtette. Ennek folyománya volt azután, hogy a FSI-nak 19250 fiumei kongresszusára már formális tmeghívót kaptunk, amelyet el is fogadtunk. E sorok íróját Salamon és Morelli kísérték, ahol azután felejthetetlen szép ünnepségek során régi melegséggel lángolt fel közöttünk a hagyományos olasz-magyar barátság, amely azután 2 évvel később, az 1927-ben megkötött barátsági szerződésben nyert hivatalos, országos érvényű megpecsételést. # A küldöttség vezetőjének politikailag nagyon tapintatos és formailag gyönyörű beszéde, nemkülönben a két kísérőnek olasz nyelvű tudományos előadásai nyomán a lelkesedés oly nagy volt, hogy rögtön a fiumei kongresszus befejezése után 80 olasz kartárs jött Coen-Cagli, akkori elnök és Piperno dr. vezetése alato Budapestre, hogy részt vegyenek a MFOE által rendezett Árkövy-emlék- ünnepélyen. A jég ezzel meg volt törve és hamarosan megnyílt számunkra nemcsak a nyugati külföld kapuja, de szíve is. A Société de Stomatologie 1927-i párisi kongresszusára meghívatván, azon Szabó képviselt minket és az ASI egyidejű közgyűlésén a 3 alelnöki állás az olasz Coen-Cagli, a magyar Sturm, és a belga van Mosuenck között oszlott meg. 1925-től kezdve minden évben hivatalosak voltunk a FSI és a Soc. de Stomatologie kongresszusain. 192íi Perugia, 1927 Budapest (I. olasz-magyar stomatologiai akadémia Cesőre Cavina, a bolognai szájsebész közreműködésével), 1928 Montecatini 1929 Róma és Páris, 1930 Velence, 1931 Budapest, 1932 Páris, mindmegannyi dicsőséges állomása az olaszokkal való szoros ’estvéri együttműködésnek. Legszebb gyümölcse pedig Szabó, „Gyakorlati Fogászatodnak 1928-ban megjelent olasz lciadása Polaceo fordításában, Fa soli előszavával. Azóta a könyv már spanyol kiadást is megért. Már 1929-ben Rómában vetődött fel az 1930-ban aktuális elnök- választás kérdése. Soron az olaszok lettek volna. Minthogy azonban Coen-Cagli vonakodott a jelölést elfogadni, a második alelnökre. iám esett a jelölés, amelyet azonban több okból én szintén elhárítottam magamtól, elsősorban pedig azért, mert úgy éreztem, hogy arra sokkal alkalmasabb lesz és az állásnak is sokkal nagyobb súlyt adhat a magyar stomtologia profeszora, Szabó József. Az ezt követő párisi ASI ülésen (amelyen Szabó jelen volt, az ezzel egyidejű francia 33
