Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Oravecz Pál: A tejfogak conserváló kezelése
A tejfogak conserváló kezelése fogak közé szorult ételmaradék. A pulpahyperaemia és a pulpitis elkülönítésének egyik módja, hogy a cavitást Fletscherrel lezárjuk. Ha 24 órán belül fájdalmak lépnek fel, úgy minden valószínűség szerint pulpitis van jelen. Hogy a pulpa él-e, arról meggyőződhetünk, ha a kiszárított cavitásba egy csepp glycerint viszünk. Élő pulpa mellett — a glycerin vízszívó hatására —, hirtelen heves fájdalom lép fel. Az egyes pulpitis forrnak nehezen különíthetők el egymástól és az elkülönítésnek gyakorlati jelentősége nincs. A fejfogak pulpakezelése némileg eltér az állandó fogaknál szokásos eljárásoktól. A tejfogak és az első állandó moláris fog puipa- kezclésénél tekintetbe kell vennünk, hogy a gyökércsatornák apicalis végei nem záródtak még tökéletesen, vagy felszívódásban vannak, tehát nyitottak. A nyíltvégű gyökércsatornán a gyógyszerek és a gyökértömőanyagok könnyen áthatolhatnak, izgathatják a periapicalis szöveteket, megtámadják a periodontiumot, esetleg a maradandó fog csiráját. Felszívódásra nem képes gyökértömőanyag, pl. guttaper- chapoint-el való gyökértömés persistentiára készteti a tejfogat, mert a fog gyökerének felszívódása is rosszabb, amint ezt Röntgenképeken is sokszor láthatjuk. Mindenekfelett pedig a pulpa exstirpatiójával az ilyen nyitott gyökércsatornában ülő pulpán, amely nagyrészt em- bryonális kötőszövetből áll, igen nagy roncsolt sebfelületet teremtünk, amelynek fertőzése úgyszólván elkerülhetetlen. Gyakorlatilag azt mondhatjuk tehát, hogy minden felszívódásban lévő tejfogon, vagy be nem fejeződött fejlődésű gyökerű fogon eszközölt exstirpatiós kísérlet periapicalis fertőzéshez s az ebből folyó szövődményhez vezet. Ezért tehát ilyen fogakon a pulpaextirpatiót meg sem kíséreljük, hanem már eleve a pulpa amputatiós eljárást végezzük, amellyel tapasztalataink szerint relative jobb eredményeket érünk el. Pulpaamputatio után a pul- pakamrát valamely nem izgató hatású antisepticumot tartalmazó gyökértömő pasztával tömjük meg. Ha a tejfog pulpitise miatt a fog ex- cavalása megnehezített, úgy a cavitásba 10 percre 01. cariophyl.-ot, vagy két napra chlorphenol-alkohol oldattal átitatott tampont zárunk a cavitásba. A pulpa devitalizálására a tejfogakon általában arzénes savat és eobaltot használunk, különböző kombinációkban és különböző adagolásban. Ilyen használatos készítmény a fekete Dosarzen, amely 2—3 nap alatt hat (arzentrioxyd + cobalt). Legelterjedtebb a Woelm-féle Causticin, amelyet a szabadon fekvő pulpára is helyezhetünk. A Caus- ticin (cobalt + anaesteticum) megfelelően dosirozva 3 féle erősségben és 3 színben kerül forgalomba. Kék színű 1 nap alatt, sárga 2 nap alatt, fekete 4 nap alatt fejti ki hatását. E szernek az az előnye, hogy olyan erősségben alkalmazzuk, a^iány nap múlva a gyermek ismételt kezelésre tud jönni. Használatos Cobalt idegpaszta (Badenia, Karlsruhe), amelynek előnye, hogy ha hosszabb ideig is marad a cavitás- ban, szövődményeket nem okoz. Arzentryoxidot poralakban közvetlen ne alkalmazzunk. Ha mégis alkalmazunk, úgy keverjük eugenollal (Kronfeld), vagy carbolsavval. Euler ajánlja az arzen-pyperidin betétet, amelynek előnye, hogy. fájdalommentesen devitalizál és szövődményeket nem okoz. Mindezen idegölő praeperatumok a cavitásban: Fletscherrel, aquadontíal, odeminnei jól elzárandók (soha guttapercha!). 281
