Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Oravecz Pál: A tejfogak conserváló kezelése
A tejfogak eöli ser való kezelése A kezelőorvos gyors munkájának egyik feltétele, hogy a gyermek az orvos munkája közben lehetőleg fixált helyzetben legyen, mert ellenkező esetben a gyermek nyugtalansága folytán könnyen megsérthetjük a száj lágyrészeit, amit a lehetőség szerint el kell kerülnünk. Miután a gyakorló fogorvos berendezése általában a felnőttek mértékéhez alkalmazkodik, egész kis gyermek (2—3 éves) vizsgálata és kezelése célszerűen úgy történik, hogy a paciens kísérője öleben ül, ki egyúttal a gyermek lábait és karjait rögzíti. Bal kezünk mutatóujjára mindenkor húzzunk steril. ízekben hajló, fém ujjvédőgyűrűt, mely a kezelés közben renitenssé váló gyermeket sérülésektől védi és száját nyitvatartásra kényszeríti. Műszereink legyenek frissen sterilizáltak. Hideg műszereket ne használjunk, mert azok érintése megfélemlíti a gyermeket. Négy éven aluli gyermek rendszerint nem tudja száját kiöblíteni (lenyeli a vizet, a pohár kiesik kezéből stb.), miért is a gyermekkel nem öblíthetjük a száját, szájába vizet nem fecskendezünk, hanem az exeavált detritust langyos-vizes vattatamponnal kitöröljük a cavitásból. A gyermek szájában maró folyadékkal (orvossággal) óvatosan manipulálunk (hirtelen fájdalom), asszisztensünk a lágyrészeket (nyelv, bucca) állandóan védi. A legkisebb beavatkozásnál is. az állkapcsot és a fejet balkezünkkel rögzítjük. A gyermek első vizsgálata terjedjen ki összes fogai minden felszínére, az ínyre, a száj nyálkahártyájára, a kemény és lágy szájpadra, a nyelvre, a szájfenékre, a garat és torok képleteire, végül a regionális (áll alatti) mirigyekre. Általában helyesen járunk el, ha a gyermek minden kezelésekor a szájüreg és a torok általános állapotát egy pillantással áttekintjük (fertőző gyermekbetegségek). A vizsgálat folyamán vigyázzunk arra, hogy műszereinkkel lehetőleg semmi fájdalmat ne okozzunk. Az első vizsgálat kapcsán —- ha akut fájdalom megszüntetésére nincs szükség — kezelést lehetőleg ne végezzünk. A vizsgálat megejtése után az elvégzendő beavatkozásokhoz szükséges műszereinket előkészítjük, mert a gyermekkezelés egyik legfontosabb faktora a gyors, folyamatos munka. Különösen nagy gondossággal és minden egyes alkalomra frissen sterilizáltassanak műszereink (a vízfecskendő toldaléka, a nyálszívó fémtoldaléka, a fúrók, könyök és kézi darabok is, olaj, vagy száraz hő sterilizálással), mert seholsem oly nagy a fertőzés veszélye, mint a gyermekpraxisban. Fúróink legyenek újak, élesek és sterilek. Célszerű, ha excaváló, tömő és egyéb műszereink kisebbek és gracilisebbek, vagyis a gyermek szájméreteihez alkalmazkodnak. (Kronfeld-féle gyermekműszerek, Wien.) •A cavitas kialakításánál főleg kézi műszereinket használjuk és csak a legszükségesebb esetben dolgozzunk fúróval. A zománchoz keskeny élű. bárd alakú Black-vésőket, a felpuhult dentinrészek kitakarításához széles, kanál excavatorokat, a leesiszoláshoz kisfejű, montírozott siliciumcarbid kövecskéket, vagy csésze alakú, féloldalas Hall- szeparáló korongokat használjunk. A cavitás végleges kialakításához és a pulpa amputálásához gömb, fordított kúp es rövidfejű fissura- fúrókat használunk. Az excaválás érzékenységének csökkentésére használjunk meleg carbolsavas, vagy meleg chlorphenolos vatta tamponokat, amelyekkel a cavitást többször kitöröljük. Célravezető a Sachs-féle natriumbicar- bon.-glycerin paszta használata is, amit excaválás előtt az érzékeny 271
