Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Oravecz Pál: A tejfogak conserváló kezelése
A tejfogak conserváló kezelése A tejfogak t. i. mintegy „iránytűi“ az alattuk előtörő állandó fognak. A tejfogak korai eltávolítása nemcsak azért káros, mert az állandó fog áttöréséig nem pótolhatók, s így a rágás munkájában nem vehetnek részt, hanem azért is, mert megnehezítik az utána növő állandó fogak áttörését. A korai tejfog extractio miatt ugyanis megszűkűlt és esetleg összecsontosodott az alveolusnak az a természetes csatornája, mely a tejfog gyökereinek normális felszívódása esetén mintegy prae- f orrnál ja az áttörés útját. A tejfogak minden körülmények között való lehető megtartását s e célból való kezelésit (konzerválását) kővetkező szempontok indokolják: A beteg tej fog a gyermek egészségére káros, mert 1. fájdalmat okoz, mely gátolja a táplálkozásban, rágásban (természetes defense). Ennek következtében: a) a gyermek a táplálékát felaprózatlanul nyeli le, s így az nincs kellőképpen előkészítve a gyomoremésztésre, b) a táplálék nem keveredik eléggé a nyállal (ptyalin hatás kiesése), c) a táplálék rosszul használtalak ki, következésképpen a gyermek feleslegesen nagyétkű lesz (falánkság), d) prolongált emésztés áll be (fáradtság, álmosság), e) a táplálék kihasználása hiányos (a gyermek rosszul táplált, anaemiás, nervosus, fejlődésében visszamaradott lesz); 2. a szuvas üregben összegyűlt ételmaradékok erjednek, rothadnak s a rothadási termékek undorító szaga és íze rontja az étvágyat és szájbűzt (foetor ex ore) okoz; 3. a szuvas üregben élősködő és tenyésző különböző baktériumok (streptococcusok, staphylococcusok) fertőzhetik a gyermek a) emésztő- tractusát, b) tonsilláit, c) légzőszerveit, d) a nyitott pulpakamrán át a baktériumok lejuthatnak a gyökérhártyára, az állkapocs csontállományába és következményes gyökérhártyagyulladást (periodontitis), csonthártyagyulladást (periostitis), csontvelőgyulladást (osteomyelitis) okozhatnak, mely néha a beteg életét is veszélyezteti. A genyes folyamat a tejfog alatt fekvő és fejlődésben lévő állandó fog zománcát is megtámadhatja. Az acut lob lezajlása után gyakori a chronicus gyökérhártyalob kifejlődése, mely a gyökér körüli tályog keletkezését eredményezi (abscessus periapicalis). Ennek kapcsán gyakori a szájba genyet ürítő sipolyképződés, a regionális mirigyek duzzanata. (Gyakori, hogy dentalis eredetű mirigyduzzanatokat tuberculoticus mirigyeknek néznek a hozzátartozók is, vagy megfordítva. A differential diagnosis könnyű, azt megadja A) a localisatio: a dentalis mirigyek közvetlen az állkapocs alatt foglalnak helyet és azok sosem tbc.-sek; a tbc.-en fertőzve lenni szokott mirigyek az ezen mirigyek alatt mintegy 2 ujjnyival lejjebb fekvő mirigycsoport. B) A dentalis mirigyek fájdalmasak, a tbc.-sek nem. C) A dentalis elgenyedés acut, a tbc.-s chronicus lefolyású). A periapicalis abscessusból a véráram útján egyes szervekhez is juthatnak fertőző csírák (focalis infectio, oralis sepsis), s nem ritka az ily módon keletkezett polyarthritis, nephritis, endocarditis stb. A nyitott pulpakamrán át — főleg vidéki gyermekeknél — néha actinomycosis fertőzés is történhet. I isztá- zatlan még a szuvas fogon keresztül való tuberculosis fertőzés lehető269
