Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Salamon Henrik: A stomatológiai klinika negyedszázados történetének vázlata
Dr. Salamon Henrik határozatomról a tekintetes tanácsot tudomás és az orvosi karral, valamint az érdekelt szaktanárokkal miheztartás céljából leendő közlés végett értesítem. Budapesten, 1906 december 22-én. Apponyi s. k.“ Ennél szebb karácsonyi ajándékot Árkövy még álmában sem tudott volna magának kívánni. Minden küzdelmének végső diadalát jelentette ez a rendelet, amely elsőnek az egész világon Magyarországon tette hivatalossá a „stomatologia“ elnevezést. Emlékezzünk meg ez alkalommal ismételten arról a férfiúról is, akinek kiválóan köszönhető e szép siker: Tóth Lajosról, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az egyetemi ügyek vezetőjéről, aki mindenkor lelkes barátja volt a fogászatnak, aki mindenkor a legteljesebb megértéssel viselte gondját a szakmának az egyetemen és meggyőződéssel ismerte el egyenjogúságát a többi orvosi tudománnyal és szakmával. íme, az 1906-iki esztendő meghozott mindent, ami szükséges volt ahhoz, hogy a fogászat most már mint stomatologia bevonuljon az egyetemre. Megindult az épület és a berendezés tervezése, amelyeben Árkö- vyn és az építészen kezdve, résztvett a klinika minden tagja. Milyen eszmék és elgondolások vezették Árkövyt klinikájának építésénél, hogyan képzelte ő ebben a tanítást és betegkezelést, arról legjobban ő tud beszélni és ezért átadom neki a szót.*) „A stomatologiának, mint a többiekkel egyenrangú orvosi tudományszaknak az összes orvosoknak ismeretkörébe kell lépnie, mert kizártnak kell tekinteni, hogy az orvosi tudásból, illetve az orvosi ténykedésből egy szerv, vagy egy régió kikapcsoltassék. Más kérdés természetesen az ismeretkör határainak kiszabása. Magától értetődik, hogy az általános gyakorlatra lépő orvosnak tanulmányi ideje alatt a stomatologia különböző ismeretágaiból csak azokkal kell közelebbről megismerkednie, amelyek a klinikai pathologia alapján a diagnózis megállapításához szükségesek és legföljebb az egyszerűbb gyógybeavatko- zások sajátítandók el, hogy éppen mint általános orvos helyt állhasson. Ezzel ellentétben a szakorvostól joggal megkívánható, hogy szakmájának egész körén elméletileg és gyakorlatilag uralkodjék. Ez minden szakmánál nehéz feladat, melynek fejében aztán a „specialista“ név méltán megilleti. Mi tartozzék ezen feladat ügykörébe, az első sorban attól függ, vájjon egyetemes orvostudorról van-e szó, vagy pedig nemorvos fogorvosról és így most már azon kérdés előtt állunk, hogy meghatározzuk, illetőleg körvonalazzuk azt, mi képezi az egyiknek és a másiknak hivatáskörét. A stomatologia egyik ága az orvostudománynak, tehát orvosi szakma, amelynek tudás- és működésköre a szájüregre terjed ki, még pedig annak összes kemény és lágy képleteire, vagyis az ajakpírtól kezdve a lágy szájpadlás végéig. A szakma gyakorlati érvényesítése kiterjed minden betegségre, amely intraorális úton gyógyítható. A stomatologiának ezen definiciója, illetőleg körülírása által megadódnak azok a határok, amelyek általában megakadályozzák a stomatologiának átlépését az általános „nagysebészet“ területére. Nyilvánvaló, hogy ilyen működési köre csak orvosnak lehet és ha a stomatologussal *) Árkövy: A budapesti kir. magyar tudomány-egyetem stomatologiai klinikája. Stomatologiai Közlöny 1909 ápr.—májusi szám. 14
