Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
20 Részletes rész Frenkel: Cbl. Bakt. 1929, 112, 412. — Comby: Bull. et Mem. de la Soc. Méd. des Höp. de Paris. 1927, 51, 67. — Eckstein, Herzberg-Kremmer und Herzberg: Deutsch, med Wsclir. 1930, 56, 264. — Flexner: Journ. Am. Med. Áss. 1930, 94, 305. — Kollár: Monat* sehr. f. Kinderh. 1926, 34, 51. — Levaditi et Nicolau: Compt. Rend. Soc. Bioi. 1926, 94, 114. — Levaditi et Nicolau: Ann. Inst. Past. 1923, 37, 1. — Lucksch: Med. Klin. 1924, 20, 1176. — Lucksch: Med. Klin. 1925, 21, 1375. — McIntosh and Scarff: Journ. Path, und Bact. 1930, 33, 483. — Ministry of Health Vaccination Report. London. 1928. — Ohtawara: Scient. Rep. Gov. Inst. Inf. Dis. Tokyo. 1922, 1, 203. — Turnbull and McIntosh: Brit. Journ. Exp. Path. 1926, 7, 181. — Wilson and Ford: Bull. Johns Hopkins Hosp. 1927, 40, 337. 3. Variolois vagy varioloid. Ez a himlőnek enyhe alakja, amely előbb oltottakon fordul elő. Hogy mint külön himlőforma ismeretes, annak magyarázata az, hogy Jenner felfogása az volt, hogy a himlőoltás az egész életre védelmet nyújt. Amióta kiderült, hogy a himlőellenes oltás csak mintegy 10 évre terjedő immunitást ad, tudjuk, hogy a variolois oly egyének megbetegedése, akiknek himlőellenes immunitása kialvófélben van. 4. Alastrim. Ezt az elnevezést először a brazíliai Ribas használta enyhe himlő képében lefolyó járványos betegség megjelölésére. A megbetegdést Afrikában, Délamerikában, az Északamerikai Egyesült Államok déli államaiban, Ausztráliában, az Antillákon, de Európa országaiban is, főleg Angliában és Schweizben észlelték. Délafrikában kaffir szóval amaas-nak, angolul white pox vagy milk pox-nak nevezik. Régebben azt hitték, hogy a négerek betegsége, de mint kiderült, fehér ember is megkapja. Nevezték még para-variolának, variola-varicellának is. Himlőhegeket nem hagy hátra. A betegség halálozási arány száma alacsony. Míg a nem vaccinált gyerek himlőtől elpusztul, alastrimot jobban kiállja, mint a felnőtt. Az alastrimnak a variolához való viszonyát illetőleg két felfogás áll egymással szemben. Az unitáriusok azt hiszik, hogy a két betegség azonos, a dualisták szerint különböznek egymástól. A két betegség azonosságát keresztezett immunitási kísérletekkel igyekeztek megállapítani. Variola vaccinával való oltás megvéd az alastrimmal szemben, de MacCallum és Moody szerint alastrimmal való immunizálás tehénhimlővel szemben nem nyújt biztos védelmet. Turkhud és Pandit, valamint Van Hoof azt találták, hogy alastrim kiállása után himlőellenes oltás megeredt. Alastrim hólyagtartalmából Paul-f. reactiót és állatoltásokat is végeztek, de az eredmények e téren ellentmondóak. Van Hoof szerint az alastrim borjúra, kecskére és házinyúlra nem vihető át, de majomra átoltható. Szerinte variola vaccina majmot nem immunizál alastrim ellen és alastrim nem immunizál majmot variola vaccina ellen. Sobernheim és Zurukzoglu szerint alastrimot kiállott egyén vérsavója a vaccinavirust megsemmisítő viricid anyagokat tartalmaz. Ők az alastrimot házinyúlra is át tudták vinni. Gins szerint a gyenge virulentiájú alastrimvirus ismét erős virulentiájú variolavirussá válhatik. Ha tehát van is ellentmondás a kísérleti kutatás adataiban az alastrim és variola egymáshoz való viszonyát illetőleg, mégis valószínűbb, hogy a variola vera vírusához képest az alastrim vírusa gyengült virulentiájú fajtának felel meg.
