Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
Részletes rész 21 / odalom. Gins: Klin. Wocliensclir. 1925, 4, 434. — Jorge: Lancet 1924, 2Ü7, 1317; 1366. — MacCallum and Moody: Ain. Journ. Hyg. 1921, 1, 388. — Sobernheim: €bl. Bakt. Orig. 1929, 110, *97. — Sobernheim und Zurukzoglu: Deutsch, med. Wochen- echr, 1928, 54, 339. — Turkhud and Pandit: Indian Journ. med. Res. 1926—27, 14, 27. — Van Hoof: Ann. Soc. Beige Méd. Trop. 1925, 5, 1. 5. Paravaccina. Legelőször francia orvosok írták le, hogy tehénhimlőnyirokkal való oltáskor néha a szokott reactiotól különböző elváltozások fejlődnek ki. Ezek borsónyi, félholdalakú, cseresznyevörös, hússzerű csomók, amelyeknek incubatios ideje 10 nap, s más emberre is átvihetők. E reactiot francia szerzők „vaccine rouge“-nak nevezték, v. Pirquet ugyanezen elváltozást „Paravakzine“-nak nevezte és eleinte azt hitte, hogy revaccinatio alkalmával keletkező individuális reactionak felel meg. Miután azonban először vaccináltaknál is észlelte ezt az elváltozást, felfogását oda módosította, hogy a paravaccina kórokozója a himlő- nyirokban a tehénhimlő vírusa mellett más külön kórokozó. A paravaccina mivoltával Lipschütz foglalkozott tüzetesebben. Megállapította, hogy a rete Malpighii sejtjeiben Zenker-, alkohol- és formalin-fixálás után a protoplasmában a mag nagyságát gyakran elérő, kerek, vagy ovalis képletek találhatók, amelyek Gram-negatív festődésűek, s a savanyú anilinfestékekhez van affinitásuk. Egy sejtben rendesen egy, kivételesen két zárlat van. Hasonló alakú és festődésű képletek oedemás sejtek magjában is találhatók, a maghártyától világos udvarral vannak elválasztva. A rete-sejtekből felkent készítményben Lipschütz V* μ nagyságú Löffler-methylenkék és Giemsa-festékkel nehezen festődő képleteket talált, amelyeket strongyloplasma para- vaccinae-nak nevezett. A vaccinavirus filtrálható, de a paravaccina filtratioját eddig nem kísérelték meg. A himlőoltóanyagban a vaccina és paravaccina vírusa bizonyos kivételes esetekben együtt lehet jelen. Az oltóanyagnak paravaccina- virusban való gazdagsága, esetleg a revaccináltaknál a vaccina ellen meglevő immunitas folytán való kiválasztódása teszi lehetségessé a paravaccina megfogamzását. Nyúl-corneán a vaccina typusos elváltozást okoz és Guarnieri-testek keletkeznek, amelyektől a paravaccina-testek jól elkülöníthetők. Paravaccina-testek acidophilok, a Guarnieri-testek basophilok. Immunologiailag a különbség vaccina és paravaccina között az, hogy a vaccina hosszabb időre immunitást ad, paravaccina után azonban az immunitas pár hó múlva kialszik. Paravaccina himlő ellen immunitást nem kölcsönöz. Irodalom. B. Lipschütz: Wiener kiin. Wochenschr. 1918, 31, 93. — B. Lipschütz: Cbl. Bakt. Orig. 1918, 81, 105. — v. Pirquet: Zeitschr. f. Kinderk. 1916, 13, 309. 6. Tehénhimlő. Variola vaccina. Amikor az emberi himlő még gyakoribb volt, tehénhimlő is gyakrabban fordult elő. Jenner 1796-ban azt találta, hogy a tehénhimlő a tehenekkel foglalkozó emberek kezére ragad. Ebből indult ki a himlő elleni vaccinatio. Jenner azt hitte, hogy a tehénhimlő a lóhimlőből származik. Epidemiológiai megfigyelések azt bizonyították, hogy a
