Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
Részletes rész 13 himlő vírusa tér el legjobban egyéb himlőfajok vírusától. Woodruff és saját vizsgálataink szerint a szárnyashimlő sejtzárlatai is különböznek a Guarnieri-testektől. Irodalom. Andervont: Am. Journ. Hyg. 1926, 6, 719. — Blanc et Mélanidi: Arch. Inst. Past. Hell. 1926, 360. — Bridé et Donátién: Ann. Inst. Past. 1921, 35, 718. — Gins: Lentz und Gins Handb. der Pockenbekämpfung und Impfung 1927, 789. — van Heelsbergen: Cbl. Bakt. Orig. 1923, 89, 173. — Ledingham: Journ. State Med. 1925, 34, 403. — Loewenthal, Kadowaki und Kondo: Cbl. Bakt. Orig. 1925, 94, 183. — Tóth: Deutsch. Tierärzt. Wochenschr. 1922, 30, 249. — Toyoda: Zeitschr. Hyg. 1924, 102, 592. — Zwick: Berl. Tierärzt. Wochenschr. 1924, 52, 757. 1. Variola vera. (Petite vérole, smallpox, Blattern, Pocken, vajuolo.) Súlyos fertőző betegség, amelynek hazája Keletázsia, India, China, ahol Krisztus előtt évszázadokkal előfordult. Európában a középkorban, különösen a keresztes háborúk idején terjedt el. Oly országokban, ahova először hurcolták be, nagy pusztítást vitt véghez. A 16. században Cortez emberei Mexicoba hurcolták be a járványt, aminek következtében ott 3V* millió ember pusztult el, bizonyos vidékek teljesen kihaltak. A 18. század végén Németországban évente 70.000 haláleset fordult elő himlő következtében. Jelenleg himlőellenes oltás következtében a himlő kulturországokban csak ritkán lép fel. A himlő lappangási ideje 10—14 nap. A betegség a prodromalis szakkal kezdődik, amely 3 napig tart. Ilyenkor hidegrázás, láz, hányás, főfájás, kereszttáji fájdalmak, nyugtalanság, delirium jellemző. A 2—3. napon initialis exanthema jelenik meg. Ez piros foltokból áll, az arcon kezdődik és terjed a testre, de 12—24 óra alatt eltűnik. A 3—4. napon következik be a kiütés. Gombostűfejnyi kiemelkedő papulák jelennek meg, amelyek megnagyobbodnak, majd lencsényi—borsónyi vesicu- lákká válnak. A kiütés kezdetétől számított 5—6. napon a hólyagok elgenyednek. A kiütés az arcon kezdődik és a végtagokra terjed. Enan- thema lehet a szájban, orr-garatban, gégében, esetleg conjunctiván, hüvelyen, végbél, urethra nyálkahártyáján. A kiütéses szak 12. napjától kezdve a hólyagok beszáradnak, pörkök keletkeznek, amelyek átlag 3 hétre hullanak le, besüppedő fehér heget hagyva hátra. Az eruptio idejére a láz subfebrilissé válik, viszont a suppuratio szakában ismét magasra száll, majd fokozatosan normálisra csökken. A himlő enyhe formája a variola sine eruptione. Ilyenkor az initialis exanthema után kiütés nem keletkezik, hanem a beteg gyógyul. Súlyos alak viszont a variola confluens. A variola haemorrhagica a fekete himlő, amikor a bőr hólyagjaiba vérzés támad. Legsúlyosabb, mindig halálos lefolyású a purpura variolosa, amely haemorrha- giás diathesis képében folyik le. A himlőoltás bevezetése előtt a him lő járvány ok halálozása 15—30% volt. A variola igen fertőző betegség. Elég a betegszobába menni, hogy fogékony egyén megkaphassa. A beteg a betegség egész tartama alatt fertőző. Köhögés és tüsszentés alatt cseppes infectio, beszáradt és elporladt crusták közvetítik a fertőzést. A fertőzés a légzőutak nyálkahártyáján át történik. A kórokozó a placentán át a magzatra terjedhet. Minden fajú és korú ember fogékony a megbetegedésre. Bizonyos emberfajok, mint négerek, különösen fogékonyak. A rab
