Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
A) Általános rész - 3. A filtrálható virusok affinitása bizonyos szövetféleségekhez - 4. Cytoryctologia - sejtzárlatok tana
Általános rész 7 ban észlelt sejtzárlatokat, amelyeket azóta Kurloff-testekként ismerünk. Ezek Giemsa-festéssel pirosra festődő grannlnmokból állanak, vacuolumokban elhelyezve. Lauretta Bender figyelte meg a testek hirtelen megjelenésével járó eosinophiliát. Ross szerint Angliában a tengerimalacok 90%-ában vannak Kurloff-testek, ő ezeket lymphocytozoa cobayaenek nevezi. Maximow szerint Oroszországban Kurloff-test minden tengerimalacban volt. A Kurloff-testek a vérben születés után az első hetekben megjelennek. A testek átvitele nem sikerült. Más sejtzárlatok, amelyeknek jelentősége még nincs tisztázva, a Todd-testek. Ezek chamaeleon vörösvérsejtjeiben találhatók. Kezdetben Giemsa-festéssel a centriolumok és sphaera vörösen festődik, majd vörös szemcsézettségű mellékmag jelenik meg, amely mellett piszkos kékre festődő melléktest keletkezik. A chamaeleonon kívül még afrikai amphibiumoknál is találták ezeket a sejtzárlatokat. Régi idő óta igyekeztek rosszindulatú daganatsejtekben jellemző sejtzárlatokat találni. A daganatsejtekben leírt zárlatokról mégis mindig kiderült, hogy nem specificus degeneratiós termékek. Újabban Lip- schütz foglalkozott először a Rous-sarcoma sejtjeiben, majd egyéb rosszindulatú daganatsejtekben található sejtzárlatokkal. Szerinte Giemsa-festéssel daganatsejtekben kékre festődő anyag szaporodik fel, ami plastinból áll és a magot oldalra tolja. Ez az anyag később sapka-, illetve patkóalakúvá válik és az archoplasmát veszi körül. A basophil anyag fokozatosan kis világos, nem festődő testekké, a chromophob testekké válik. Ezeket Lipschütz stegosomák-nak nevezte. Ha a felsorolt sejtzárlatokat áttekintjük, felvetődik az a kérdés, hogy mi ezeknek az eredete. Régebben a sejtzárlatok több faját protozoo- noknak tartották. Úgy a Guarnieri-, mint a Negri-testeket eleinte pro- tozoonoknak tekintették és bennük a protozoon fejlődésének stádiumait igyekeztek megállapítani. A búvárok más csoportja a sejtzárlatokban reactios, vagy degeneratiós terméket lát, amely a filtrálható virus hatására keletkezik. Végül v. Prowazek elmélete említendő, amely szerint a sejtzárlatnak két alkatrésze van, ú. m. maga a filtrálható virus és a virus hatására keletkezett reactios termék. Ennek a felfogásnak érvényessége mellett szól az a körülmény, hogy sok sejtzárlatot megfelelő festés mellett igen finom szemcsékre lehetett felbontani. Bármi legyen is a sejtzárlat, a filtrálható vírusok tanulmányozásában nagy diagnosticus jelentősége van. A sejtzárlatok alkatrészeinek chemiai természetéről keveset tudunk. A festési reactiok erre nézve eddigelé kevés adatot szolgáltattak. Alkalmazták a sejtzárlat megfestésére a zsírfestést. Michaelis megállapította, hogy a szárnyashimlő sejtzárlatai zsírfestő-szerekkel festődnek. Woodruff szerint a Guarnieri-testek zsírreac+iót nem adnak. Cowdry több sejtzárlatot vizsgált oly szempontból, hogy tartalmaznak-e vasat. Ő a Bensley-Macallum-próbát alkalmazta. Ezenkívül több esetben végezte a Feulgen-reactiot, ami thymonucleinsav kimutatására szolgál. Ugyancsak Cowdry ecetsav, alkohol és chloroformban való oldódási viszonyokat és a Millon-reactiot is kipróbálta. Cowdry vizsgálatai ha nem is vezettek határozott megállapításokhoz, mégis értékes irányt jelöltek meg a sejtzárlatok további megismerésére. Irodalom. Bender: Journ. Med. Rés. 1923—24, 44, 383. — Cowdry: Filterable Viruses ed. by Rivers 1928, 113. — Cowdry: Science 1928, 68, 40. — Cowdry and Scott:
