Balassa János: A hassérvekről (Pest, 1853)

Bevezetés

A hassérvekről.

Bevezetés.

A sebészi gyakorlat körébe vágó bajoknak egyik legsza- porábbikát a sérvek képezik, — valamint a sérvek az emberi fajt megkereső bajnemeknek azon legálnokabbjai, mellyek a csak imént ép és egészséges egyéneket rögtön balálveszélybe dönthetik. Ennélfogva kétszeres figyelemre méltók azok, és a mennyiben az orvosnak czélszerü útmutatásától függ az illetőktől a veszélyt elhárítani, és tőle függ kellően és idején nyújtott segítségével a veszélyben forgó beteget megmenteni, mindenekfölött érdemes hogy a sérvtant komolyabb tanulmányunk tárgyává tegyük.

A sérvek nagyobb részét, az úgynevezett szabad sérveket, mint mellyek mivoltuknál fogva az orvos-sebészt nem intik jelentékenyebb bajra, az orvos-sebészi gyakorlat sokkal felületesebben szokta kezelni mint kellene, a jó szerencse önkényére bízván a beteget, a sérveknek veszélyt hozó részét pedig, az úgynevezett kizárt sérveket jobbadán a legzavarttabb nézetek, és kórtani felfogások szerint gyógyítja. — És ezért szükség, hogy rendezett tanulmányt tegyünk e kórállapot fölött, hogy állítsunk egybe a fölött olly tanulmányi vázlatot, mclly a régibül és újból kiszedvén az élet és a való tényeit, tiszta fogalmakra képesítsen a chaoticus tárgy felöl.

Az emberi test üregeinek egyike — a hasüreg, leg- gyakorabbi széke sérveknek annyira, bogy ha sérvről van szó, a közgyakorlat e nevet liassérv értelmében szokta venni.

És miután mi feladatul tűztük ki a sérveket a gyakorlatra vonatkozólag tárgyalni, különösen a hasüregről fogunk szólani.

Balassa Hasscrvok. 1