Balassa János: A hassérvekről (Pest, 1853)
I. Szakasz. A hassérvekről általában - A. Boncztani viszonyok
3 hol a hasfal képletei egymással határosak , vannak leggyöngébb pontjai a hasfalnak, ezek kiváló székei sérveknek. De lássuk e képleteket rétegenkint. A kültakaróra nézve semmit, a böralalti sejtszövetre nézve pedig csak annyit látunk megcmlitni méltónak, hogy az több helyein a hasnak dús, és mintegy kettőzött réteggé alakúi, mellynek fölületes része laz , hájas, és a böralalti edényeket veszi fel, mélyebbike pedig sejtes, pólás szövet alkatúvá lesz; ezért is fölületes pólának — fascia superficialis hivatik. A faniv fölött és a lágyék tájakon legkitűnőbb a böralalti sejtszövetnek illyetén alkata. — A böralatti edényekről szó lévén, megemlítjük, hogy csupán a külső felhágó hasütér és visszér bírnak gyakorlati jelentőséggel, az iitér a czombütérnek ágát képezi, mellytöl a Pou- part szalaga mögött rézsut irányban a köldök felé megy, e menetében bőr- és izomágacskákra feloszolván. Ezen ütér czornb- és lágyéksérvek mütélelénél megsértethetik, és a mennyiben eredése helyén közel % vonalnyi vastagsággal bir, jelentőbb fokú vérzésre ad alkalmat. A visszér, melly a czombvisszérbe ürül, néha vissz- cresen ki van tágulva, s mint ollyan szinte kellemetlen vérzést idézhet a műtétéi folytán elő. A böralatti sejtszövet és fölületes pólán túl vannak a hasizmok, mellyeknek elhelyezési mivolta egyike a hasfalak boncz viszonyai legfontosabb pontjainak. — A hasfal izmai három egymás fölé rétegezett széles és lapos izmokat képeznek, mellyeknek bönyéi a mellfelöl fekvő egyenes hasizmot burok módjára befoglalják és két oldalról jőve a fehér hasvonalban egymásbakocczan- nak. Ezen izmoknak legkülsöbbike a 7—8 bordától rézsut irányban le- és befelé húzódván, részint a csipcsont taréjára tapad, részint bönyés területbe változván által, alól a Poupart szalagába, befelé a fehérhasvonalba megyen át. Ez az úgynevezett külső rézsut hasizom, melly kidről sejtrostos bönyével van bevonva. Ezt követi a belső rézsut h a s i z o in , mellynek rostvonalai az előbbiével ellenkező irányban vannak helyeződve, ezért is rézsut felhágó hasizomnak mondatik, ellentétben az előbbivel, mellyet rézsut lehágónak nevezünk. A felhágó hasizom t. i. egy részt a csipcsont taréjától, másrészt a Poupart szálag külső felétül támadva, kisugárzó rostokkal fel- és befelé húzódik, részint a három alsó bordára tapadván, részint a fehérvonalban végződvén. 1*
