Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)

Hahnemann életrajza

59

fölött. „Fris ő és piros, — igy irt róla derék élettársnöje 1837-ben, — mint a rózsa és vidám mint az ifjú madár.“ S e ritka épség testi és értelmi tekintetben mindvégig tulajdona maradt a nagy férfiúnak, örök bizonyságául annak hogy a test czélszerü ápolása és a lélek szakadatlan foglal- kodtatása az élet épségben fentartásának csalhatlan eszközei. Politikai, vagy más őt nem érdeklő viszonyokba nem avatkozván, egyedül tudományának élt és annak terjesztése kedvéért egy alkalmat sem mulasztott el. Tanítványaival mindig szivesen értekezett, felakadás esetében őket útba vezeté , külföldi levelezéseit pontosan és fáradhatlanul folytatá, legkedvesebb leányaival, szintén dr. Lehmann bizalmas barátjával is végnapjáig szoros összeköttetésben állott.

Az elfáradt vándor, midőn a nap keltével kezdvén meg útját, kitűzött czélja felé haladott mindaddig, mig a nap végsugárai a láthatáron egészen el nem tűntek, végre kifogy minden erejéből, pihenni megy, pihenni kénytelen. Ilyen az emberélet. Hahnemann is érzé már, miként életének 88-ik évében ereje csökken; azért, midőn szokott tavaszi betegsége, tüdökatarrhusa april 15-én beköszöntött, előre kimondó, miszerint ez leend utolsó betegsége. Eleinte önmagát gyógyítá H., sőt halálához közeledve is, beleegyez- tével választá szereit dr. Chat ran. Hat heti fekvése alatt naponkint szemlátomást fogyó anyagi ereje, végre 1843. juliűs 2-dik napján reggeli 5 órakor végkép kimerült; életének a tüdőhüdés — Lungenlähmung — véget vetett. Nejének kérésére azonnal e reggel jelent meg látogatására dr. Jahr párisi orvos, ki terjedelmes praxisa miatt régóta nem látta H—t. Ez alkalommal nem jött eléje szokása szerint a mosolygó, szivélyes ősz barát. Szobájába lépve — zokogó nejét pillantó meg férje hideg fejére borulva. Énem sejdített keserű meglepetésében elnémult, — csak könyei fejezék ki fájdalmát.

A kegyes Istenség mindenkinek kiszabta határát! - H. dicsőén végzé be napszámát; — ö pihenni ment! Lelki erejét el nem veszté utolsó leheletéig; és noha hangja mindig gyengébb s érthetlenebb lón, tört szavai mutatók lelkének tisztaságát, nyugalmát, melylyel életének közelgő