Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
00 vége felé nézett, így halt meg az erényes munkás, ki 1839- ben kérkedés nélkül kimondhatá a „non inutilis vixi“ szavakat. A Gondviselés mindent akkor ad, midőn leginkább szükséges; a 19-ik század fiainak nagy szükségük volt már Hahn emannra — és ö lelkesen felelt meg nemes hivatásának. Végórái nyugodtak és fájdalomnélküliek valának. Elkeseredett nejének, ki látván végszorongó állapotát férjének, kérte a Gondviselést, „könyörülne azon, ki ezreket szabadított meg kínjaiktól és mentett meg a haláltól“ — az elaggott hős e szavakat sutoggá: „mindenkinek kötelessége e földön, kitelhető ereje szerint működni; — a Gondviselés nekem semmivel sem tartozik, — én tartozom neki igen sokkal, — mindennel.“ Betegsége alatt nagy örömet okozott neki özvegy dr. Süss né, kedves leányának megérkezése, kit szokott modorával legszivesebben fogadott, fájdalom! most már utoljára ! Hideg teteme Ganal által bebalzsamoztatok, egy czin, s fölötte fa, kettős koporsóba tétetett és a rendőrség engedélye mellett csak több nap múlva temettetett el. Temetése napján, julius 11-én, az ég is gyászba borult; nagy cseppekben hullott az eső, midőn H. „Montmartre“ temetőbe vitetett, hol a bemenetnél mindjárt balra nyugszik. Midőn most a temetést kellene körülményesen leirnom: érzékeny szivemnek szorongó állapotát csak az foghatja fel, ki bizonyos elvért lelkének egész erejével küzd ! Az általam halálomig védendő „similia similibus“ gyógyelv terem- tőjének holt teteme fekszik előttem e perczbenü! Kebelrázó jelenet! . . . Kezem remeg; ujj aim közt megáll a toll,.. de a temetést le nem Írhatom! — és H. életrajzának végsorait is csak holnap irandom ............................................ At yám, anyám után — Ha line maimban vesztém el legnagyobb jótevőmet e földön! — béke e három jótevőm hamvainak!!! Szüleimnek köszönhetem első neveltetésemet a tudományos pályán, H-nak köszönhetem biztosb szerencsémet az orvosi téren. Szeretett szüleim emléke szivembe vésve marad életem utolsó perczéig, — H. emlékének nagyobb dicsőítésére elkövetek mindent: mint rendit-
